és a : national geograpic honlapja!
Madárpókok kezdőknek
Megpróbálom felsorolni, melyek azok a fajok, melyek megfelelőek arra, hogy akár egy kezdő pókbarát is elboldoguljon velük. A pókok latin nevét adom meg, mert így nem lehet kavarodás a különféle hétköznapi elnevezések között. A lista csak egy ajánlat! Az eddigi tapasztalatok alapján választották ki a pókokat. A leírt gondolatok nem biztos, hogy az adott faj minden példányára ráillenek! A fajon belül is lehetnek nyugodtabb és „hisztisebb” példányok is. Nem figyelmeztethetlek titeket elégszer: A PÓKOK NEM JÁTÉKSZEREK! Ne tekintsük rájuk, mint egy aranyhörcsögre! A pókoknak mérgük van, s ezt mindig észben kell tartanunk!
Lássuk a listát: A fajok némelyikéről olvashattok bővebben a „Fajok ismertetése” pontnál. A lista betűrendben tartalmazza a fajokat! Eddigi tapasztalataim szerint, én első póknak a Grammostola spatulata-t, vagy a Grammostola Cala-t ajánlanám.
Aphonopelma chalcodes(Mexican Blond) - talajlakó Nem olcsó faj, mert aránylag ritkán lehet hozzájutni. Szeret mászni, s nagyon gyors.
Aphonopelma seemani (Costa Rican Zebra) Szép faj. Első póknak nem ajánlott, mivel agresszív és erős méreganyaggal rendelkezik. Előnye viszont, hogy bírja a szélsőséges körülményeket.
Avicularia avicularia South American Pink Toe) - fánlakó Szép faj. Szinte teljesen fekete, csak a lábai végén látható egy rózsaszín „papucs”. Az Aviculariák meglehetősen népszerűek a kezdők körében, de több odafigyelést igényelnek, mint a talajlakó fajok. Magasabb hőmérséklet, magasabb vivárium kell tartásukhoz.
Brachypelma albopilosum(Honduran Curly Hair) - talajlakó Nagyon jól néz ki ez a faj! Sötétbarna a teste, s világosbarna göndör szőrök borítják, amelyek össze-vissza állnak. Az enyém elég félénk. Máshol is olvastam, hogy elég változékony a hangulata. Van aki agresszívnek, van aki nagyon nyugodtnak mondja.
Brachypelma emilia - talajlakó Angol elnevezése Mexican True Reg Leg. A Brachypelma nem tagjai nagyon népszerűek a pókbarátok körében. Színesek, így szebbek az átlagnál, de potrohukat irritációt okozó szőrök borítják, melyeket előszeretettel „rúgják rá” az őket megzavarókra. Egy kis odafigyelés kell, s akkor elkerülhetjük a szőrfelhőt. Nem ajánlatos fogdosni őket. Némelyikük elég hisztis lehet.
Brachypelma smithi(Mexican Red Knee) - talajlakó Az alap tarantula. Ismerős lehet a filmekből. (James Bond, Indiana Jones) Nagyon kedvelt a kinézete miatt. A vadon élő populáció teljes védelmet élvez, de jól tudják szaporítani, ezért hozzáférhető. Az ára magasabb lehet a többi fajnál. Hajlamos a szőrrugdosásra.
Brachypelma vagans(Angol: Mexican Red Rump, Black Velvet) - talajlakó Szép pók. Éjfekete test és lábak, vörös szőrök a potrohon. Nekem is volt egy. Maga volt a megtestesült nyugalom. Mások agresszívabbnak írják le. Figyeljünk rá, s tapasztaljuk ki. Mint a többi madárpók, ez a faj is meglepően gyors tud lenni, s erre figyelni kell.
Grammostola spatulata (Grammostola rosea, Phrixotrichus spatulata, Phrixotrichus roseus Máris problémára akadtunk. Azért láttok több latin nevet felsorolva, mert komoly viták folynak a rendszertani besorolásukkal kapcsolatban. Vöröses-rózsaszínes színe szebb az átlagos barna pókoknál, s szívós egy faj. Jól bírja az alacsonyabb hőmérsékletet, s az alacsonyabb páratartalmat is. Ideális faj kezdőknek. Külföldi websiteokon „Chilean Rose” néven találhatjuk meg. Talajlakó
Grammostola cala(Phrixotrichus cala)- talajlakó Megint vitatott az elnevezés. Egyesek szerint nem is külön faj, hanem az előzőnek a rózsaszínesebb változata. Világosabb a roseusnál, de ugyanolyan szívós. Nekem kettő van belőle, s valóban teljesen nyugodtak. Nem hisztiznek, ha matatunk körülöttük a csipesszel. Nem nő óriásira, de szép. Kezdőknek ideális. Angol elnevezése Chilean Beauty.
Psalmopoeus cambridgei(Trinidad Chevron Tree Spider) Szép fánlakó faj. Azoknak ajánlható, akik már rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal. Magas páratartalom és hőmérséklet szükséges a tartásához. Nem egy nyugodt faj, vigyázzunk vele! Szintén Houdini tanítvány (imád megszökni).
Képgaléria: Pókok változó fényben
A pókok népes családjának megítélése nem sokat változott az évszázadok során. A soklábú, szőrös, csípős „rovar” kategóriából máig sem sikerült kilépni e lenyűgöző állatoknak. Ösztönös félelmet és undort váltanak ki az emberekből, pedig közös életterünk ránk nézve többnyire ártalmatlan lakói, sőt, a milliónyi légy, szúnyog és más rovar pusztításával éppen hasznunkra vannak.
A pókok ugyan ízeltlábúak, rendszertani szempontból mégsem tartoznak a rovarokhoz, hanem különálló csoportot alkotnak. Nagyon változatos színű, formájú és életmódú állatok. Többségük fogóhálót sző a potroh alján elhelyezkedő szövőszemölcsök segítségével. E hálók némelyike igazi művészeti alkotás.
Mások nyers erőt alkalmaznak a zsákmányszerzésben, lerohanják vagy megragadják áldozatukat. Ilyenek a farkaspókok, ugrópókok és karolópókok. Ezek között is vannak persze, amelyek hálót szőnek. Vannak olyanok, amelyek vízi-, vízparti életmódhoz alkalmazkodtak. Egyesek a partról halásznak apró halivadékokra mások (pl. búvárpók) a fészküket is a víz alatt készítik el. E különleges életmódhoz alkalmazkodott egész testfelépítésük.
Csaknem minden póknak csáprágója van, és mérget termelnek, ami azonban a legtöbb esetben csupán a zsákmányállatra halálos. A hálószövő pókok szemei aprók, az ugró és vadászpókok szemei viszont nagyok és előrenéznek. Minden pók színe az életterének színére és mintázatára hasonlít. Ennek legcsodálatosabb példái a karolópókok, amelyek virágokon várják a gyanútlan rovarokat.
A pókok e változatos tulajdonságaiból kapunk ízelítőt Zsila Sándor fotói segítségével.
|
|
Pókok változó fényben
Koronás keresztespók
Fotó: Zsila Sándor © National Geographic Online
---------------------------------------------------------------------------
hehe:
Testfelépítés:
Mint az ízeltlábúak többségénél, a pókok vázát is a külső kitinváz alkotja. Ezen találhatók a kitinszőrök, amelyeknek különböző típusai vannak. A legfontosabbak az érzékelésért felelős szőrök, az állat ugyanis - mivel szinte vak - ezek segítségével tájékozódik. A madárpóknak 4 pár járólába van, amelyek végén (pontosabban utolsó 2 ízén) scopula szőrök (ecsetszőrök) és lábkarmok találhatók. Ezekkel szinte bármilyen felületen képes megkapaszkodni.
Az állat járólábai (amelyek 7 ízből állnak) és csáprágói az előtesten találhatók. Az utótesten csupán a tüdők (2 pár trachea tüdő), ivarszervek és fonószemölcsök foglalnak helyet. Az állat testét kitinváz borítja, amely nem képes tágulni/növekedni, ezért a további fejlődéshez vedlésre van szüksége. A vedlés során az állat képes regenerálni elvesztett és az előző vedlés során hibásan kialakult végtagjait. Ehhez a póknak szüksége van egy bizonyos exuviális folyadékra, amit vízből képes előállítani. A vedlést a pók fejjel lefelé, oldalra dőlve és állva is végezheti, úgyhogy amikor ilyet látunk, ne piszkáljuk, mert a megzavarásának komoly következményei lehetnek.
Az adult (szaporodóképes) hím nagy átalakuláson megy keresztül, többet nem vedlik, és hamarosan elpusztul. A változás lehet a testalkat, esetleg a mintázat változása; a tapogatók átalakulása (bulbus/embolus - ezzel helyezi be a spermát a nőstény ivarszervébe), illetve egyes fajok mellső lábainak változása (a tibia ízein létrejönnek sarkantyúk).
Rendszertan:
- Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) - Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata) - Osztály: Pókszabásúak (Arachnida) - Rend: Pókok (Araneida) - Alrend: Négytüdős pókok (Mygomolorphae) - Család: Madárpókok (Theraphosidae) - Alcsalád: 9-13 alcsalád létezik (pl.:Theraphosinae) - Genus: pl. Brachypelma (jelenleg 112 genust ismerünk) - Faj: pl. smithi (majd közel 900 leírt faj)
Terráriumi tartás, életfolyamatok
A madárpókokat három alapvető kategóriába sorolhatjuk: talajlakók, fán élők és üreglakók. Ez a terrárium paramétereinek kialakításánál lényeges. A talajlakóknál igyekezzünk nagyobb alapterületű terráriumot/dobozt alkalmazni, míg fán élőknél inkább magasat, az üreglakó állatoknál pedig a legalkalmasabb, ha minél magasabb edényt szerzünk, és szinte teletöltjük földdel. A terráriumok/dobozok mindig jól szellőzzenek, erre bizonyos fajok különösen érzékenyek. Egyes pókoknak érdemes bujkálót is behelyezni.
Páratartalom és hőmérséklet
A páratartalom és a hőmérséklet az adott faj igényeitől (az élőhelyén jelenlévő hőmérsékleti tényezőktől) függ. Vannak olyan fajok, amelyek szinte szárazat igényelnek, míg vannak olyanok, melyek csak a 100%-os páratartalmat viselik el.Hőmérsékleti igényeikben is hatalmas különbségek lehetnek egyes fajok között, tehát mielőtt veszünk egy állatot, járjunk utána, hogy mit szeret.
A pókok etetése ritkán okoz nehézséget, egyes fajok szinte bármit elfogadnak, de azért vannak olyanok is, amelyek válogatósak. Ha az állat nem eszik, próbálgatni kell különböző eleségállatokkal, majd csak megeszi valamelyiket. A pókot nem tudjuk túletetni, ettől nem kell tartani (a táplálékfelvételt egyébként erősen befolyásolja az állat vedlése is).
A pókoknak nagyon lassú az anyagcseréjük, ezért sokáig kibírják táplálék nélkül (illetve ezért is van az, hogy ha az állat "jóllakott", akkor következő vedlésig nem eszik, és csak utána fog látványosan csökkenni a potroh mérete). Egyébként közvetlenül vedlés előtt és után csak nagyon ritkán fogadnak el élelmet. Nagyobb állatoknál sűrűn előfordul az is, hogy átmeneti nyugalmi állapotba kerülnek, ilyenkor nem fogadnak el táplálékot, de hosszabb idő elteltével érdemes újra valamivel megkínálni őket.
A pókoknak is szükségük van folyadékra, nem csak a vedléshez, hanem az izmaik működéséhez is. Ezért mindig legyen a közelükben friss víz!
Szerző/Forrás: marton | |