sok próbálkozás után talán ez a legjobb megoldás a teknősök különböző fajait bemutató listához. Itt megtalálható az összes teknős-csoport, és azon belül az összes olyan teknősfaj, amelyről már elkészítettem a leírást. Ajánlom a teknősök megnevezéséről készült írást elolvasni, mivel sok teknőst nem teljesen a nevén neveznek. Ha egy-egy teknős-csoportra kattintasz, akkor a tudományos besorolása is megtalálható. Így egy-egy teknőst könnyen el lehet helyezni.
Amely teknősfajtához nincs elérési út megadva, ahhoz még nem készült el a leírás, de már szerepelnek az adott alcsoport listáján. Például a texasi ékszerteknős szerepel a Pseudemys csoport listáján, de még nincs hozzá megfelelő anyagom. Viszont a tartásuk nagyon nem tér el a többi (abba a csoportba tartozó) teknősétől.
Az első hüllők körülbelül 300 millió évvel ezelőtt, a karbon korai szakaszában jelentek meg. Osztályuk négy rendet tartalmaz.
Krokodilok rendje (Emydosauria), közel 30 fajt és alfajt foglal magában (krokodil, kajmán, aligátor).
Teknõsök rendje (Chelonia), legalább 244 faj sorolható ide.
Pikkelyes hüllõk rendje (Squamata), ide tartoznak a gyíkok (több mint 3750 faj), a kígyók (kb. 3000 faj) és a kevésbé ismert, furcsa lábatlan Amphisbaeniák , más néven "gyíkférgek".
Megközelítőleg 160 faj tartozik az Amphisbaenia alrendbe, többségük Afrikában, Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában őshonos. Ezek a föld alatti életmódot folytató állatok távoli rokonai a gyíkoknak és a kígyóknak, annak ellenére, hogy kinézetük alapján inkább a földigilisztákhoz hasonlítanak (rózsaszín pikkelyeik gyűrűs elrendezésűek). Hosszuk elérheti a 70 cm-t is. Bőrük nagyon lazán redőzik testükön, mozgásuk furcsa, harmonikaszerű, ezért bőrük összehúzódásakor olyan látványt keltenek, mintha testük mögöttük kullogna.
Felemás gyíkok rendje (Rhynchocephalia ), virágkorát a történelem kezdete előtti időkben élte, egyetlen faja, a hidasgyík a földtörténeti triász korszakban fejlődött ki, és "élő kövületként" mindmáig a legősibb hüllő tulajdonságokat őrzi. Sajnos mostanra egész rokonsága kipusztult és őt magát is a kihalás veszélye fenyegeti. Alig található néhány tucat példány az Új-Zélandi szigetek környékén. Látszólag olyanok, mint a gyíkok, azonban a hidasgyík szeme és állkapcsa meglehetősen egyedi, ezzel magyarázható külön rendszertani besorolása. A hidasgyíkok - a többi hüllővel ellentétben - 6 °C-os környezetben is életképesek.
Ki-mit-tud hüllőéknél
A hüllők - akárcsak a madarak - képesek szabályozni a pupilla nagyságáért felelős izmok mozgását. Tehát nemcsak a fényre szűkül vagy tágul pupillájuk, hanem saját maguk is képesek szabályozni a pupilla méretét.
A hüllők agymérete nem haladja meg testtömegük 1%-át. Ez annyit tesz, hogy egy kb. 30 kg súlyú piton agya nem nagyobb, mint egy bab. Hozzá kell tenni azonban, hogy például a kétéltűekkel szemben a hüllők agya már két féltekéjű. Továbbá az emberrel ellentétben a hüllők kisméretű agyukat igen nagy százalékban hasznosítják. A hüllők idegrendszere meglehetősen összetett és nagyban hasonlít az emlősökhöz, amiből arra következtethetünk, hogy nagyon kifinomult érzékszervekkel rendelkeznek. Még csak most kezdjük megérteni, hogy mennyire egyediek, különlegesen ezek a csodálatos lények.
A hüllők az elsők a gerincesek között, amelyek 12 koponyaideg-párral rendelkeznek. Az alacsonyabb rendű gerincesek mindössze 10 párral rendelkeznek, ezek felelősek a légzés, a hallás, és az ízérzékelés szabályozásáért.
A hüllők csak tépni képesek táplálékukat , állkapcsuk felépítése ugyanis rágásra nem alkalmas.
Néhány nőstény hüllő képes a spermiumok tárolására , így akár 3- 6 évvel a párzás után is képesek megtermékenyülni. Az is előfordulhat, hogy egy terméketlen fázisban történt párzást követően a termékeny periódusban - anélkül, hogy újabb párosodás történt volna - megtermékenyül a petesejt.
A teknősök nemét a költés ideje alatt fennálló hőmérséklet határozza meg, így ha melegebb a hőmérséklet, akkor nőstény teknősök alakulnak ki, az alacsonyabb hőmérséklet viszont a hímek kialakulásának kedvez. Amikor az időjárás közepes hőmérsékletű, akkor fele-fele arányban alakulnak ki nőstény és hím teknősök. Ez a krokodiloknál pont fordítva történik, hiszen ott a magasabb hőmérséklet kedvez a hímek kialakulásának. A kígyók nemét már a kromoszómák határozzák meg, csakúgy mint az emlősöknél és a madaraknál.
A hüllőknek nincsenek verejték- vagy faggyúmirigyeik , ez magyarázza azt, hogy miért nem nyálkás a testfelületük. Bár testük éppúgy vízhatlan, mint a kétéltűeké, mégis különböznek egymástól, hiszen a hüllőknél hiányzik az átalakulás fázisa (amikor az ebihal békává alakul át).
A hüllők a közhiedelemmel ellentétben nem "hidegvérűek", hanem sokkal inkább ektotermikus állatok , ami azt jelenti, hogy testhőmérsékletük az őket körülvevő környezettől függ, mivel saját maguk alig képesek hőt termelni. Az árnyékos helyek keresésével, valamint a vér testfelület felé irányításával, illetve onnan történő elvonásával nagyszerűen képesek szabályozni testhőmérsékletüket, ha a külső hőmérséklet túl magas vagy éppen alacsony számukra. Megfelelő környezetben az aktív hüllők testhőmérséklete az emlősökéhez hasonló.
legtöbb hüllő aligha nevezhető odaadó, gondos szülőnek . Természetes körülmények között a hüllők legtöbbje lerakja tojásait vagy megszüli utódait, majd továbbáll, így az apróságoknak maguknak kell boldogulniuk.
A piton egyike a ritka kivételeknek: akár 65 napig is kotlik a tojások felett. Ahogy azonban a tojások kikelnek, az anya fogja magát és izgalmasabb, nagyobb állatok után néz.
A fogságban tartott hüllők többsége esetében a kialakított lakhelyük nem tükrözi természetes környezetüket. Így a lerakott tojásokat sem a természetes módon fogják kikölteni. Hogy minél nagyobb eséllyel jöjjenek életképes utódok a világra, a mesterséges keltetés rendszerint nélkülözhetetlen.
Bár az amatőr állattartók közül egyesek - csodák-csodája - úgy is sikerrel járnak, hogy a tojásokat keltetés címén néhány hétre berakják egy sötét szekrénybe, a legtöbb hüllőtulajdonos kifejezetten erre a célra szolgáló keltetőt használ. Teremtsünk ideális feltételeket a hüllőinkubátorban: nagyon fontos a tökéletes szigetelés, valamint, hogy megbízható hőfokszabályozóval legyen ellátva, amely megakadályozza a hő és nedvesség elillanását, továbbá biztosítsa a meleg egyenleges eloszlását. A szaküzletekben kapható csirkekeltetők kis átalakításokkal általában jól alkalmazhatók. A keltetéshez leggyakrabban használt táptalajok között van a vermikulit, a virágföld és a tőzegmoha.
Általánosan használt a kettős keltetőkamra. A vízhatlan műanyag tartályt részben töltsük fel a táptalajjal és helyezzük a keltetőbe. A kisebb tartályt függesszük a hőforrás fölé, így a hő egyenlegesebben oszlik el. Az egyik módszer szerint a keltető alján egy réteg víz van, amelyben merülőforralót helyezünk el. A kisebb tartályt úgy helyezzük el, hogy az alja beleérjen a vízbe. Lényeges, hogy a párolgó víz biztosítani tudja a szükséges páratartalmat. A keltető fedelén található egy kis szellőző- és ablaknyílás, amelyen keresztül követni tudjuk a keltetés menetét.
A keltetőt célszerű már pár nappal a tojások kikelése előtt előkészíteni, hogy elegendő idő legyen a megfelelő kellő hőmérséklet kialakítására és egyenletes eloszlásának biztosítására. A hőmérsékletszabályozót helyezzük a kisebb tartályban található tápanyag közepébe.
A frissen tojt tojásokat helyezzük a keltetőben található táptalajba. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ne forgassuk meg a tojásokat és a helyzetüket se változtassuk meg. Nem tudni, ez befolyásolja-e a hüllő fejlődését, biztos, ami biztos, ne háborgassuk feleslegesen a tojás lakóját.
Temessük be a tojást félig a táptalajba, majd nedvesítsük meg a táptalajt, de ügyeljünk arra, hogy ne árasszuk el túl sok vízzel. Egyes hüllőtartók a tojások szabadon maradt részét tőzegmohával borítják be, hogy megakadályozzák a tojások kiszáradását. Így azonban nem lehet ellenőrizni a keltetés előrehaladtát. Naponta spicceljük vízzel a tojásokat és ellenőrizzük a hőmérsékletet.
A keltetés időtartama fajtánként változik és a keltető hőmérséklete is befolyásolja. Még mielőtt hüllőnk szaporításába belevágnánk, mindenképpen tájékozódjunk, hogy mi a keltető ideális hőmérséklete és mennyi ideig tart a keltetés. Ha tudjuk, mikorra várható a tojások kikelése, segíteni tudunk az utódoknak, ha esetleg problémájuk támadna a tojáshéj feltörésével, bár erre meglehetősen ritkán van szükség.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ki-mit-tud hüllőéknél
Általánosan használt a kettős keltetőkamra. A vízhatlan műanyag tartályt részben töltsük fel a táptalajjal és helyezzük a keltetőbe. A kisebb tartályt függesszük a hőforrás fölé, így a hő egyenlegesebben oszlik el. Az egyik módszer szerint a keltető alján egy réteg víz van, amelyben merülőforralót helyezünk el. A kisebb tartályt úgy helyezzük el, hogy az alja beleérjen a vízbe. Lényeges, hogy a párolgó víz biztosítani tudja a szükséges páratartalmat. A keltető fedelén található egy kis szellőző- és ablaknyílás, amelyen keresztül követni tudjuk a keltetés menetét.
Temessük be a tojást félig a táptalajba, majd nedvesítsük meg a táptalajt, de ügyeljünk arra, hogy ne árasszuk el túl sok vízzel. Egyes hüllőtartók a tojások szabadon maradt részét tőzegmohával borítják be, hogy megakadályozzák a tojások kiszáradását. Így azonban nem lehet ellenőrizni a keltetés előrehaladtát. Naponta spicceljük vízzel a tojásokat és ellenőrizzük a hőmérsékletet.