Forrásom: http://cupy.atw.hu/lovak2
Nagyon jó honlap! Érdemes megnézni!!
A lovak
Érdekességek
Mit lát a ló? A ló látása nem különbözik más síkvidéki legelõ prédaállatok, például az antilop látásától. E fajoknak a lehetõ legszélesebb területet kell átlátniuk, hogy a leselkedõ veszélyeket gyakorlatilag minden irányból észlelhessék. A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, és nem elõrenéznek. Természetes környezetben a fûevõk mintegy napi 16 órát töltenek lehajtott fejjel legelészve. Ez a testhelyzet lehetõvé teszi, hogy a fej kis fordításával beláthassák az egész terepet. Legelés közben akadályt csupán a négy vékony láb jelent, de egyébként a "látóberendezés" megfelelõen ki tudja szûrni a veszélyeket. Ez a fõ magyarázata a magas túlélési aránynak, de rámutat arra is, hogy miért nem lehet észrevétlenül megközelíteni egy legelészõ lovat. Nagyon fontos tudomásul venni, hogy a biztonságérzet és a jó közérzet eléréséhez nélkülözhetetlen tiszta látás feltételezi a fej és a nyak szabad mozgását is. Ha a lovas szárral, vagy esetleg martingállal korlátozza a fejmozgást, lényegében részlegesen megvakítja a lovat. Ez az oka annak, hogy a ló néha kimondottan harcol a fejéért. A fej és a nyak szabad mozgása különösen fontos gyors mozgás vagy ugrás közben, mivel ekkor tisztán KELL látnia, hogy képes legyen helyesen megítélni a talaj alakulását és az akadály nagyságát.
Színlátás Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Bebizonyosodott azonban, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek vannak. Úgy tûnik, hogy leginkább a sárgát, a narancssárgát és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is, viszont a kékkel és az ibolyával már problémáik vannak.
A ló hallása A lovak hallása rendkívül kifinomult, sokkal jobb, mint az embereké: mélyebb és magasabb hangokat is képes érzékelni. Az embernél hamarabb és nagyobb távolságról meghallja más lovak hívójelét, autók hangját, stb. Szabadon tartott lovak hamar és messzirõl felismerik gazdájuk autójának hangját és társítják egy bizonyos személy feltûnésével.
Idézetek Monty Roberts-tõl:
"A jó tréner meghallja, mit mond neki a ló. A nagy tréner azt is meghallja, amit csak suttog."
"Ha egy ló el akar távolodni, akkor ne kis távolságra küldd el, hanem messzire!"
"Tedd könnyûvé számára, hogy helyesen cselekedjen, És nehezítsd meg a helytelen tetteket!"
"Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra, hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat, hogy meg akarja tenni azt a valamit."
"Az erõszak soha nem az áldozat, hanem az erõszak elkövetõjének érdekeit szolgálja."
"Mindenkinek joga van hibázni."
"Senkinek nincs joga azt mondani neked, hogy ezt meg kell tenned!"
"A lovak is beszélnek… csak oda kell figyelni rájuk!"
"A ló igazi menekülõ állat. Ha a vele való kapcsolat során nyomást gyakorolnak rá, szinte biztos, hogy inkább a menekülést választja, és nem a harcot."
"A trénernek egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a ló nem tud rosszat tenni; és hogy a ló összes cselekedete- különösen a fiatal, indítatlan lóé- minden valószínûség szerint a tréner tetteinek következménye!"
"A lovak betanítása során a legfontosabb eszköz a kéz, mely a kantárt fogja."
"Odavezethetsz egy lovat a vízhez, de nem kényszerítheted arra, hogy igyon."
"Odavezethetsz egy embert a tudáshoz, de nem kényszerítheted arra, hogy gondolkodjon." |
|
| testfelépítése
A ló testtájai:
1.nyakszirti tájék, 2.fejtetõ, 3.fül tájéka, 4.halántékárok (vakszem), 5.homloktájék, 6.szem tájéka, 7.szembolti tájék, 8.szemgödör alatti tájék, 9.orrhát, 10.orr oldalsó tájék, 11.orr hegye, 12.orrajaki tájék, 13.külsõ rágóizom tájéka, 14.állkapocsizület tájéka, 15.arcléc, 16.pofa tájéka, 17.felsõ ajak, 18.alsó ajak, 19.állcsúcs, 20.torokjárat tájéka, 21.érvágány, 22.tarkó, 23.halántéktájék, 24.fültõmirigy tájéka, 25.gége tájéka, 26.felsõ nyakél vagy sörényél, 27.nyak oldalsó tájéka, 28.fejnyakkarom tájéka, 29.torkolati barázda, 30.szegyfejizom tájéka, 31.lapocka elõtti tájék, 32.hát tájéka, 33.mar tájéka, 34.mellkas oldalsó tájéka, 35.vállkar tájék, 36.bordatájék, 37.bordaív, 38.szügy tájéka, 39.szegycsont tájéka, 40. borda alatti tájék, 41.lapátos porc tájéka, 42.ágyéktájék, 43.has oldalsó tájék, 44.éhgödör vagy horpasz, 45.köldök, 46.lágyéktáj, 47.haskorci redõ, 48.vaszora vagy tasak, 49.kereszttájék, 50.far tájéka 51.külsõ csípõszeglet, 52.ülõgumó, 53.farok, A)lapockaporc, B)lapocka tövise, C)tövis elõtti izom, D)tövis mögötti izom, E)vállizület tájéka, F)kar tájéka, G)könyökbúb, H)háromfejû karizom tájéka, I)alkar, K)elülsõ lábtõ, L)elülsõ lábközép (szár), M)elülsõ csüdizület tájéka, N)pata, O)csüd, párta, pata tájéka, P)csípõizület és tompor tájéka, Q)comb, R)térd tájéka, S)térdkalács, T)térdalji tájék, U)lábszár, V)hátulsó lábtõ (csánk), W)hátulsó lábközép (szár), X)hátulsó csüdizület tájéka, Y)pata, Z)csüd, párta, pata tájéka
A ló csontváza:
1.állkapocs, 2.állcsont, 3.szemgödör, 4.homlokcsont, 5.halántékcsont, 6.nyakcsigolyák, 7.lapockaporc, 8.hátcsigolyák, 9.ágyékcsigolyák, 10.keresztcsont, 11.medencecsont, 12.farokcsigolyák, 13.lapocka, 14.karcsont, 15.könyökcsont, 16.orsócsont, 17.elülsõ lábtõ (kéztõ) csontjai, 18.elülsõ lábközép csontjai, 19.elülsõ végtag ujjcsontjai (csüd-, párta-, paracsont), 20.szegycsont és bordák, 21.térdkalács, 22.combcsont, 23.sípcsont, 24.szárkapocs, 25.sarokgumó, 26.a hátulsó lábtõ (csánk) csontjai, 27.hátulsó lábközép csontjai, 28.hátulsó végtag ujjcsontjai (csüd-, párta-, paracsont)
A ló felületes izmai:
a)külsõ rágóizom, b)váll-nyelvcsonti izom, c)Szegyfejizom, d)fejnyakkarizom alsó része, e)fejnyakkarizom felsõ része, f)szíjizom, g)az alsó fûrészizom nyaki része, h-h`)csuklyásizom, i)széles hátizom, j)az alsó fûrészizom mellkasi része, k)külsõ bordaközi izom, l)a felsõ fûrészizom hátulsó része, m)külsõ ferde hasizom, n)középsõ farizom, o)a combpólya feszítõje, p)felületes farizom, r-r`)a comb kétfejû izma, s)félig inas izom, t)mély szegyizom, u)felületes szegyizom kulcscsonti része
Munkára fogva
|
A ló háziasítása kb. 5000 évvel ezelõtt kezdõdött, a Távol-Keleten. Kezdetben a primitív törzsek azért követték a vadlovak csapatait, hogy levadásszák õket húsukért. A fiatal lovak, akiket befogtak, és akiknek istállót készítettek, fokozatosan hozzászoktak az ember közelségéhez. A nomád lótartók rájöttek, hogy a lovak nem csak táplálék szempontjából értékes állatok, hanem szállításra is alkalmasak. Elkezdték hát málháslovakként használni õket. A ló, amióta csak az ember közelében él, a legkülönfélébb "munkakörökben" tûnik fel. De egy biztos: minden lónak keményen meg kell dolgoznia a kenyeréért, legyen hátas-vagy versenyló, igásló, stb. Kezdetben tehát a lovakat csak szállításra használták. A régmúlt korokban a kistestû lovakat fogták be e célra, a nagyobb testûek pedig harci feladatokat láttak el. A lõfegyverek megjelenése a korábbi vértezet feleslegessé válását eredményezte, a ló harci jellege is megváltozott. Ezáltal a nagy testû lovakat más munkákra irányították. Amikor az ipari forradalom beköszöntött, egyre nagyobb tömegû árut kellett mozgatni, egyre nagyobb távolságra. Kialakultak a hidegvérû fajták, melyek erre a feladatra alkalmasak voltak. A 19. században a lovakat telepeken és bányákban használták anyagmozgatásra. A lovak fontos szerepet játszottak a mezõgazdaságban is. A kistestû lófajtáknak ez túl nehéz feladatnak bizonyult. A 18. században terjedtek el a különbözõ mezõgazdasági eszközök, melyek vontatásához gyorsaság, erõ és bizonyos intelligencia is szükségeltetett, így a hidegvérû fajták hamarosan helyükre találtak a földeken. Ahogy az utak minõsége a 19. században egyre javult, és a fogatkészítés kifinomultabbá vált, szükség volt olyan lovakra, amelyek elegánsak és gyorsak voltak. Ilyen ló például a hackney. A vasút, majd a gépjármûvek megjelenésével a lónak mind a szállításban, mind a mezõgazdaságban halványult a jelentõsége. Úgy tûnt, a hidegvérû fajták napjai meg vannak számlálva, de ma egyre többen ismerik fel, hogy kis távolságok esetében a lóvontatás sokkal gazdaságosabb, mint a teherautó.
Betegségek
Sántaság A sántaság a leggyakoribb egészségügyi probléma. Okozhatja egy apró, beékelõdött kõ, de lehet kóros eredetû is. Az ín és az ínhüvely sérülései is gyakoriak. A csüdizület daganatait megerõltetés okozza. A savós patairha-gyulladás póniknál, és általában a hízékony lovaknál fordul elõ. Leginkább a túltáplálás következménye, de okozhatja a vér rendellenes összetétele is. Ha gyanítjuk, hogy lovunk patairha-gyulladásban szenved, azonnal hívjunk állatorvost. A patahenger-gyulladás a nyírcsontot érinti, oka a túlzott megterhelés vagy ütõdés. Krónikus sántaságot is okozhat.
Légzõszervi megbetegedések A lovakat fõleg istállóban tartó országokban egyre gyakoribbak a lovak allergiás megbetegedései, melyeket szinte mindig az istálló nem megfelelõ szellõzése okoz. Számos más betegséget is okozhat, mint például az idült légsejtes tüdõtágulatot, vagy más néven a kehességet. Errõl ma már tudjuk, hogy penészes, atkás takarmány porának belégzésére kialakuló allergiás reakció, amely károsítja a tüdõt. A ló ekkor érdesen, szárazon köhög, és nehezen lélegzik. Kevésbé súlyos esetben a tünetek csillapíthatók, de a kehesség nem gyógyítható. Az influenza erõsen fertõzõ betegség, amely maradandó tüdõkárosodásokat okozhat. Gyógyulása hónapokig eltarthat. A mirigykór erõsen fertõzõ, maradandó tüdõ-és szívkárosodást okozó, diftériához hasonló betegség. A gégebénulást a légcsõ beidegzésének zavara okozza. A kialakuló bénulás akadályozza a levegõ tüdõbe áramlását, belélegzéskor a tüdõ sípoló hangot ad. A lovaknál is gyakoriak a melléküreg-gyulladások, a köhögés és a megfázás.
Az emésztõszervek betegségei A legtöbb emésztési probléma oka a kólika. Tünetei a letargia, étvágytalanság, "kapálás" és hempergõzés. Három típusa van: a görcsös, a felfúvódásos és a bélcsavarodásos kólika. Kialakulását rendszertelen takarmányozás, helytelen tartás, túletetés, stressz, könnyen erjedõ takarmány és nagyon sokszor a férgesség okozza. Bélsárpangásnál a belek mûködése elõbb-utóbb leállhat. Teljes takarmányozás mellett pihentetett lovak hirtelen mozgatása esetén kialakulhat a pünkösdi betegség. A ló merevvé válik, mozgása elbizonytalanodik, végül összeeshet. Gyakori a férgesség, mely a kondíció leromlását okozza, ezért fontos a rendszeres féregtelenítés. (Negyed évenként!) A férgesség hasmenést okozhat.
Bõrbetegségek A legtöbb bõrbetegség fertõzõ, ezért kezelésekor mindig tartsuk be a higiéniai elõírásokat. Tetvesség tavasszal, legelõn tartott lovaknál fordul elõ a leggyakrabban. Az allergiás eredetû ekcéma a csüdtájékon, a sörényélen és a faroktõn gyakori. A tarlósömör gombás fertõzés eredménye, emberre is átterjedhet. A háton a bagócslégy bõr alatt élõ lárvái okozhatnak göbecseket. A bõrallergia takarmányozási, tartási okokra vezethetõ vissza. Más bõrbetegségek például a csalánkiütés, a szõrtüszõgyulladás és a rühösség.
|