Kutyát szeretnénk. De miért? Mert elolvastuk Kántor történeteit vagy láttuk a Lassie hazatért és Rex felügyelôt? Vagy csak a gyerek nyaggat? Ha a leendô tulajdonos kutyavásárlás elôtt legalább csak egy szakkönyvet elolvasna és néhány alapvetô kérdést átgondolna, jelentôsen csökkenne a szaporítók bevétele és a menhelyi kutyák létszáma. Igen, mielôtt megvennénk az aluljáróban árult legszerencsétlenebb külsejû kölyköt, mert annyira édes, gondolkozzunk el a kutyatartás felelôsségérôl és árnyoldalairól.
1. Például a család mindegyik tagja akarja a kutyát? Vagy majd munkából jövet hazaérve nem értjük, miért rohan nyüszítve a sarokba kedvencünk, pedig mi csak a cipônket akartuk levenni, azért emeltük fel a lábunkat?
2. Ha egyedül élünk, és nincs kivel megosztani a sétáltatás terhét, alaposan mérlegeljük idôbeosztásunkat. Nem éppen állatbarát eljárás, de napi öt-hat órát még csak-csak kibír bezárva a lakásba egy megfelelôen szocializált, egészséges felnôtt kutya, de ennél több már állatkínzás. Arra is gondoljunk, ha kölyökkutyát veszünk, az elsô néhány hétre szabadságot kell kivennünk.
3. A kutya nem dísztárgy, nem abból áll az élete, hogy eszik, alszik és háromszor tizenöt percet sétál. Foglalkoztatni és nevelni kell, különben nemcsak ô sérül lelkileg, hanem a lakás is, a lebontott, szétrágott bútorokkal együtt. Szélsôséges esetben, nagytestû fajtáknál balesethez is vezethet a rosszul tartott, elhanyagolt kutya. Hamar a bíróságon köthetünk ki!
4. Van-e elég pénzünk kutyára? A vételár többszörösét fogjuk a kutya élete során kifizetni többek között az állatorvosi rendelôben, az eledelboltban, esetleg a kiállításon vagy a kozmetikusnál. Apróság, de a BKV jármûvein teljesárú bérletet vagy jegyet kell váltani a kutyának is. Persze hamarosan rájövünk, hogy kutyázni igazán csak autóval lehet.
5. Ha felnôtt kutyát veszünk vagy menhelyrôl fogadunk be, elôször csak próbaidôre vigyük haza a kutyát. Nem csak mende-monda, a befogadott kutyák valóban roppant hálásak gazdájuknak egész életük során. Ha ismeretlen származású, keverék kölyökkutyát veszünk magunkhoz, számítsunk arra, hogy esetleg kifejlett korában sokkal nagyobb lesz a kis kedvenc, mint ahogy terveztük.
6. Fajtaválasztás. Nemcsak környezetünk és saját magunk fizikai adottságai befolyásolják a megfelelô fajta kiválasztását, hanem lelki beállítottságunk is. Kiállításokra járva, tenyésztôkkel, gazdákkal beszélgetve, kutyás könyveket, újságokat olvasva tájékozódjunk a tetszésünket elnyert elnyert fajták viselkedésérôl, tulajdonságairól, szükségleteirôl.
7. Rengeteg múlik a megfelelô tenyésztô kiválasztásán. Csak olyan embertôl vegyünk kölyköt, aki nemcsak a kicsiket, hanem mindegyik felnôtt kutyáját jó körülmények között tartja, és láthatóan szereti is, nemcsak haszonállatnak tekinti ôket. Lelkiismeretes tenyésztô szívesen válaszol minden kérdésünkre, és indokolt esetben a tôle származó kutyát visszaveszi, mintsem hogy az sokadik tulajdonos után menhelyen vagy egy autó kereke alatt végezze.
8. Érdemes a helyi önkormányzatnál is érdeklôdni az érvényben lévô, kutyatartásra vonatkozó elôírásokról, rendeletekrôl, mielôtt hosszadalmas és kellemetlen vitákba, ne adj’ isten, eljárásba keveredünk. Társasházakban sajnos a közgyûlési többség megtilthatja a kutyatartást, ezért nem árt jó viszonyban lenni a szomszédokkal.
Ha megvan a kutya:
Családi Kutya Program
„Lelkes kölyökkutya-tulajdonosok jelentkezését várjuk, akik szívesen részt vennének a Családi Kutya Program legújabb vizsgálataiban" – olvasható az ELTE Etológiai Tanszékének felhívása az Interneten.
– A kutatások a tudományos kíváncsiság kielégítése mellett számos gyakorlati problémára kínálhatnak megoldást, és a mindennapokban gyakran felmerülő kérdésekre adhatnak választ.
A tanszéken dr. Csányi Vilmos vezetésével tíz éve indult – s mára pozitív nemzetközi visszhangot kiváltó – program célja a kutyák viselkedésének tudományos megismerése. A kutatók arra keresnek választ, hogyan gondolkodnak a kutyák, milyen érzelmeik vannak, hogyan, milyen kihívások árán alakulhatott ki a kutya és ember közötti páratlan kapcsolat, hogyan illeszkednek a kutyák a mai társadalomba és manapság milyen követelményeknek kell megfelelniük.
Az utóbbi években rohamosan terjed a kutyatartás. Lehetetlen azonban nem észrevenni, hogy e folyamattal nem tart lépést a kutyákra és tartásukra vonatkozó ismeretek terjedése, aminek sok kutya (és gazda) látja kárát. A Tanszéken, kutyaiskolákban és kutyás rendezvényeken végzett vizsgálatok során szerzett ismeretek hozzájárulhatnak a kutya-gazda kapcsolat javításához és segíthetnek a gyakran konfliktusokhoz vezető viselkedési problémák megoldásában. A kölyökkori viselkedési elemek megfigyelése annak kiderítésére szolgál, hogy azok milyen kapcsolatban állnak a felnőttkori magatartással. Egy-egy napos, játékos vizsgálat keretében tesztelik a kiskutyákat – emberhez való vonzódás, új tárgyakkal szembeni reakció, zajérzékenység, apportírozó készség, birtoklási vágy – s következtetnek a kölyök temperamentumára, félénkségére, stabilitására, agressziójára és játékosságára. A tapasztalatok alapján kidolgozott, általánosan elfogadott, a gyakorlatban is jól alkalmazható kölyökkori viselkedési tesztrendszer segítségével a tenyésztők, meg a leendő gazdák is könnyebben választhatják ki az igényeiknek megfelelő természetű kutyákat, sok későbbi csalódástól és fájdalomtól kímélve meg magukat és a négylábúakat is.
Hol van a kutya természetes élőhelye?
A kutya az ember domesztikációjának terméke. A civilizációtól ma is elszigetelten élő népeknél a kutya semmilyen szerepet nem tölt be, nem dolgoztatják és csak ritkán szolgál táplálékul. A kutya legjobban egy emberi közösségben érzi magát, így a legvalószínűbb feltevés az, hogy természetes élőhelye az emberi család, s egyben a tudós „beépülésének" terepe (a család életének zavarása nélkül). Fontos azonban, hogy ne csak egyetlen egyedet, hanem az adott faj minél több tagját figyeljék meg, kiküszöbölendő a véletlen szerepét, növelve a kutatás megbízhatóságát. Fontos továbbá, hogy a kutató maradjon semleges, ne változtassa meg a kutya és a családtagok közötti viszonyt. Megteszi egy-egy séta, símogatás, egy kis játék. Ám ha arra kíváncsi, hogyan és mikor verekednek egyes kutyafajták, elég, ha leül egy parkban egy padra és vár... vár...
Mit tudnak a kutyák az emberről?
A domesztikáció során az emberhez vonzódó, kommunikációját megértő, szociális viszonyaihoz leginkább alkalmazkodó állatok utódait tenyésztették tovább. Az ember sokféleképpen használja saját céljaira a kutyát: kísérő társként, házőrző-, vadász- vagy nyájőrzőként (régebben harci feladatokra, sőt, élelmiszer-tartalékként is). Bármilyen célra tartunk kutyát, fontos, hogy legyen engedelmes, megértse, mit várunk tőle, például felismerje azt az adott helyzetet, amelyben feladatot kell végrehajtania.
A viselkedésevolúció szemszögéből vizsgálva, vagyis hogy milyen biológiailag megalapozott viselkedésjegyekben különbözik az ember „legközelebbi" rokonaitól – a csimpánztól, a gorillától és az orángutántól – feltételezték, hogy a kutyánál is ki kellett, hogy alakuljanak azon különleges tulajdonságok egyszerűbb formái, mint az emberszabásúaknál, hisz enélkül képtelen lett volna olyan sokáig az emberi közösségekben megmaradni. A feltételezéseket nagyon jól igazolták a megfigyelések: a kutya képes szabálykövető viselkedésre, imitációra, rítusok kialakítására, megért számos nyelvi kifejezést, képes magasrendű, az emberre jellemző kooperációra. Engedelmeskedik a parancsoknak és bonyolult helyzetekben is megfelelően viselkedik. Mi több, él-hal a gazdájával való együttműködésért, könnyen átveszi annak lelkiállapot-változásait, s még utánozni is igyekszik őt.
Érti-e a kutya az emberi beszédet?
Egy átlagos kutya legalább 40-50 szót megért. Bizonyos szavak, különösen a „séta" (akár távolabbról, suttogva hangzik is el) viharos lelkesedést vált ki belőle, ahogyan a sétaidő közeledtével szó nélkül felvett póráz látványa is. Apró jelekből és neve hallatán tudja, hogy valami vele kapcsolatos esemény következik. A lakásban velünk élve előbb-utóbb egészen pontosan kiismer bennünket. Nem arról van szó, hogy érti a beszédet, hanem arról, hogy a neve és a változatlan formában elhangzó szavak mintegy jelzőkaróként könnyítik meg a számára lényeges információk kiszűrését: gyere, egyél, kérsz stb.
Ha a játékban szereplő tárgy nevét ismételgetjük (pl. az eldobott és visszahozott labdáét), egy idő után akkor is ráismer, ha nem dobtuk el. A következetesen betartott játékidőben fokozatosan egyre több tárgyat vetünk be, 3-4 tárgy megtanulása után egyre gyorsabban tanulja meg új tárgyak nevét, s különbözteti meg egymástól. Persze, előfordul, hogy néha csak a kedvenc tárgyát – e szempontból a labda különösen „veszélyes" – hajlandó kiválasztani a kupacból. Túl csábító játék jelenlétében ugyanis minden más dolog érdektelenné válik.
A tárgyak felismerésénél azonban sokkal nehezebb vizsgálni, képes-e a kutya a környezetében élő, megforduló személyeket is a nevük alapján megkülönböztetni? E kérdés megválaszolására szolgál a keksz-teszt: a társaság tagjai kis dobozkákat kapnak, amelyben egy szem kedvenc keksz és egy kavics van. Küldjük el a kutyát azzal, hogy X ad kekszet. Ha máshoz megy, kavicsot kap. Ha X-hez, és a szokott módon kéri a kekszet, akkor elnyeri jutalmát és szinte biztosak lehetünk benne, hogy a választásban a tőlünk kapott információ, azaz a név elhangzása segítette. Előfordulhat, hogy a kedvenc személy sokkal fontosabb a kutya számára, mint a keksz, tehát mindig hozzá megy, akkor is, ha az illetőtől nem kap kekszet. A vizsgálatban részt vevő öt kankutya – puli, német juhász, skót juhász, óriás schnauzer és egy keverék – 14 személyt biztosan meg tudott különböztetni a név alapján.
Kapcsolat és együttműködés
A kutya viselkedésére nemcsak azért vagyunk kíváncsiak, mert szeretnénk jobban megérteni ezt a velünk oly szoros közelségben élő állatot, hanem azért is, mert magunkról szeretnénk kicsit többet megtudni. A kutya nem csak hogy hajlandó a gazda utasításának vagy kérésének eleget tenni, de gyakran egyenesen ég a vágytól, hogy kitalálja, mit akarunk tőle. Ez a viselkedés nem természetes egy, az evolúciós fejlődésben hozzánk elég távol álló fajtól. Miért foglalkoztatja a kutyát ennyire, hogy „megfejtse" az embert, s ez a leggyakrabban sikerül is neki. A kutya őse, a farkas igen fejlett társas kapcsolatban élt. Ez az alapja, hogy az emberi közösségbe kerülve a kutya belehelyezkedjen abba, felismerje a rangsort és megtanulja a csoport alapvető szabályait. A szociális képességeken kívül ehhez arra is szükség volt, hogy a másik élőlény és cselekedetei érdeklődést keltsenek benne. A háziasítás során valószínűleg „fellazult" a kutya fajtárs-felismerő rendszere, és az ember a fajtárssal egyenlő, ha nem fontosabb részévé vált a környezetnek. Ehhez fejlett elmebeli képesség, magas szintű „gondolkodás" is kellett. A kutya és gazdája közötti hatékony együttműködés feltétele, hogy pontosan ismerik és figyelik egymás akcióit, a sajátjukat képesek visszafogni, és a másik akcióinak figyelembe vételével módosítani. Ennek záloga a jó kapcsolat, az érzelmi kötődés. A mai kutyák fő foglalatossága, hogy gazdájukat állandóan figyelve, kiismerjék minden mozdulatát, gesztusát, és viselkedésüket ezzel tökéletes összhangba hozzák.
Köze van fentiekhez a kutya intelligenciájának? Egyáltalán, létezik intelligens kutya? A képzettség nem azonos az intelligenciával – figyelmeztetnek az etológusok. – Egy engedetlen rosszcsont is lehet nagyon intelligens. Az intelligencia nem egyetlen konkrét képesség, hanem több képesség összessége: memória, tanulási-, problémamegoldó-, illetve kommunikációs képesség és szociális megértés. Épp úgy függ a szülőktől öröklött tulajdonságoktól, mint a kutyakölyköt ért környezeti hatásoktól. Ingerszegény környezetben nevelt kutyák felnőttként rosszabb tanulók, és nehezebben birkóznak meg a problémás helyzetekkel is. Vannak azonban eleve „tehetséges" kutyák, a kiteljesedésre azonban közülük is csak az ingergazdag környezetben felnövő kölyköknek van esélye.
Van-e a kutyának tudata?
Csak egy tudat meglétében lehetünk igazán biztosak: a sajátunkéban. A többiek tudatának meglétére tapasztalataink alapján következtethetünk. Legalább két tudati állapot különíthető el. Az egyik ahhoz a képességhez köthető, hogy az állat vagy ember tudatos észlelésre képes és erről megfelelő körülmények között a környezetét is tájékoztatni tudja. Kísérletek bizonyítják, hogy ez minden gerincesre jellemző, mert a legtöbb állat képes „beszámolni" észleleteiről, annak ellenére, hogy nem rendelkezik nyelvi képességekkel. A másik szint, hogy milyen jellegű „képek" jelenhetnek meg kutyánk tudatában: álmodnak-e, és miről gondolkodnak ébren? Korábban vitatták, hogy az állatok képesek agyukban képeket felidézni. Elektrofiziológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a kutyák (sőt, a macskák is!) álmodnak, az álmok pedig szoros kapcsolatban vannak az állatok szempontjából fontos mindennapi eseményekkel.
A biológusok feltételezik, hogy a tudatos lények sokkal több fájdalmat tapasztalnak meg, és ez valószínűleg érvényes a kutyákra is. Ez rendkívül fontos, már csak azért is, hogy a kutyák egyre kevésbé legyenek kitéve szenvedésnek, amelynek gyakori forrásai a túlzásba vitt tenyésztési szempontok vagy az emberi felelőtlenség. A tudatos kínzásról már nem is beszélve!
A kutya (is) a szokások rabja?
Hasonlóan a kisgyerekhez, vagy a csimpánzhoz, a kutya is hajlamos utánozni társait, de főként gazdája viselkedését, akit kiválóan meg tud figyelni, és szívesen végez vele azonos cselekvést. Ha például a szokásos napi sétákról hazatérve egy ideig a kapun túlhaladva teszünk egy kerülőt, 180 megtett kerülő eredményeinek tanúsága szerint a kutyák egyik csoportja néhány alkalom után rájött, hogy a kerülők feleslegesek és többé nem követték a gazdát. A második csoport mindvégig követte a gazdát vagy mellette ment. A harmadik – a legérdekesebben reagáló – csoport tagjai eleinte nem igazán értették, mi történik, de kissé döbbenten a gazda után eredtek, majd – még egy kis sétában reménykedve – előre szaladtak. Mintegy 90 séta után kezdett rémleni nekik, hogy a séták után nem lépnek be azonnal a lakásba. Másfélszáz kerülő után már a gazdát megelőzve kezdtek a kerülőbe. Vagyis: kialakult bennük a kerülő megtételének szokása, bizonyságul arra, hogy a kutya képes az ember egyes szokásainak átvételére. Ez a képessége is segíti abban, hogy beilleszkedjen az emberi családba, ahol a családtagok szívesen végeznek együtt és hasonló módon bizonyos cselekvéseket: játszanak, sétálnak stb.
A kutyák és a tükör
Az ember gyakran néz tükörbe, mert sokat ad a látszatra, fontos számára, hogy a többiek jó véleménnyel legyenek a külsejéről. Aki tükörbe néz és a külsejét rendezgeti, fintorog, grimaszol, vagyis képes magáról valamiféle képet alkotni, azaz van „éntudata". Az ELTE Etológiai Tanszékének munkatársai különböző fajtájú és életkorú kutyákat vontak be a tükörrel folytatott kísérletekbe, hogy megtudják, hogyan reagálnak a tükörképükre, az ott látott fordított világra. Arra is kíváncsiak voltak, van-e különbség egy kölyökkutya és egy felnőtt egyed tükörképpel szembeni viselkedésében. A reagálásokat három fő kategóriába sorolták: az első csoport tagjai a tükröt egyszerű tárgyként vizsgálták meg: szimatolták, nyalogatták. A második csoport, a tükörképüket fajtársukként kezelő, azzal kapcsolatba lépni próbáló kutyák reakciói rendkívül változatosak voltak: az egyértelmű félelemtől a játékra híváson keresztül egészen az agresszióig. A harmadik csoportba soroltak a mögöttük lévő környezet felderítésére használták a tükröt, gazdájukat vagy egy érdekes történést figyeltek benne, és gyakran hátrafordulva ellenőrizték is a látványt.
A különböző életkorú egyedek eltérő viselkedéséből pedig az valószínűsíthető, hogy a tükör használatának képessége az egyedfejlődés során fokozatosan alakult ki. Egy 4-6 hetes kölyök többnyire csak fajtársát látja a tükörben és többszöri próbálkozás után sem hagy fel a kapcsolatfelvétellel: a játékra hívással, vagy a „másik" megkeresésével. A felnőttek már ritkán és csak pillanatokra csapódnak be, gondolván, hogy egy riválist látnak. Általában nem sok érdeklődést tanúsítanak a tükör iránt, de adott esetben képesek megfelelő módon használni.
Az ELTE Etológiai Tanszékének munkatársai eddigi kutatásaik során több mint száz – a közlekedési nehézségek miatt elsősorban budapesti – családdal, illetve kutyáikkal kerültek hosszabb-rövidebb kapcsolatba, közülük néhányan folyamatosan részt vesznek a munkában. A megfigyelés sikere sokban múlik azon, ha olyan kutyákkal és családokkal dolgozhatnak, amelyeket jól ismernek, bizalmi viszonyban vannak. Az etológusnak mindenről tudnia kell, még arról is, ha a kutya olyasmit csinál, amit a gazda valamilyen oknál fogva szégyell. A megfigyelések adatai titkosak, a kutatók azokat csak a gazda által engedélyezett mértékben és elsősorban tudományos célú közleményekben használhatják fel. Egy ilyen kapcsolat hosszabb időre szól, és megvan a lehetőség a kilépésre is. Folyamatosan várják azokat a lelkes jelentkezőket, akik legalább három kiskutyából álló alommal rendelkeznek és a kölyköket két alkalommal (5-6 hetes és 7-8 hetes korukban) be tudják vinni a Budapest, XI. kerület, Pázmány Péter sétány 1. alatti tanszékre. A tesztek a kutyák számára játékos helyzetekben zajlanak, egészségükre semmiféle kockázatot nem jelentenek és természetesen semmiféle fájdalmat nem okoznak nekik.
Összeállította: Hegedűs Eszter
Forrás: Dr. Csányi Vilmos, dr. Miklósi Ádám, Besztercei Andrea, Naderi Szima, Kubinyi Enikő és Szetei Viktória publikációi.
A KUTYAAGY REJTELMEI
Az alábbiakban az Egyesült Államok Vám és Pénzügyőrségének kiképzési útmutatójából "csemegézünk". A kutya viselkedését taglaló megfigyelések, megállapítások a kutyájukat versenyszerűen képzőknek ugyanúgy szolgálhatnak ötletekkel, mint ahogy egy "hétköznapi" családi kutyával való bánásmódot is megkönnyíthetik – ennek nem utolsósorban maguk a kutyák is örülnének.
A kutyák viselkedése több tényező együttes hatásának következménye. Ezek lehetnek öröklött összetevők, ösztönök illetve alapvető érzékelések, tapasztalatok. E tényezők mindegyike – valamilyen módon – segíthet a sikeres kiképzésben. A viselkedést befolyásoló tényezők vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a kutyák sokféle viselkedési mintát mutatnak. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kutyák hozzánk, emberekhez hasonlóan különböznek egymástól. Ez nagyon fontos szempont a kiképzésnél is, hiszen az egyik kutyánál sikeres módszer teljesen eredménytelen lehet egy másiknál. A lekiismeretes és sikerre törekvő kiképzőnek nincs könnyű dolga: ismernie kell a kutya viselkedését alakító minden egyes tényezőt, s ezeket tanulmányozva a megfelelő tanítási módszert a megfelelő időben kell használnia.
A kutyakiképzési módszerek többsége alapvetően az állat dicséretére, illetve büntetésére alapul. Az USA Vám és Pénzügyőrségénél azonban elsősorban a kutya alapvető viselkedési formáit és ösztöneit próbálják megfelelő mederbe terelni a kívánt eredmény elérésének érdekében. Ezért óriási hangsúlyt fektetnek a kutya viselkedésének és agyműködésének tanulmányozására. Enélkül hemzsegnének a zavarodott kutyák és a frusztrált kiképzők, akik egyszerűen saját tudatlanságuk áldozatai. A viselkedésének és agyfunkcióinak teljes megismerése könnyebb és gyorsabb kiképzéshez vezet.
A kutya viselkedése sohasem kizárólag csak szerzett vagy öröklött, hanem e két tényező együttes hatására alakul ki. Az oly’ sokat hangsúlyozott szocializáció célja, hogy kutyáink kiegyensúlyozottak, jól kezelhetőek legyenek. Ez olyan alap, melyre a későbbi kiképzésben, illetve mindennapi életben sikeresen lehet építeni.
Az ideális kábítószer-kereső kutya intelligens, magabiztos, rendkívül elszánt, hihetetlen érdeklődést mutat az apportírozás iránt és fizikai állapota is tökéletes. Általában egyéves koruk előtt nem vonják be a kutyákat a végleges kábítószer-kereső kiképzési programba.
A viselkedés alapjai
Téves nézet, hogy a kutyák nem gondolkodnak, csak úgy "vannak". Ôk nem pusztán értelem nélküli robotok, cselekedeteik nem csupán automatikus megnyilvánulások. Ez a felfogás ugyanolyan végletes, mint az, hogy a kutyák képesek bonyolult problémák megoldására is. A gondolkodás idegi folyamat, leegyszerűsítve úgy lehet megfogalmazni, mint "formálni, elraktározni az agyban". A kutyák rendelkeznek ezzel a képességgel, csupán nem olyan bonyolult módon, mint az emberek. Érdekes példa erre egy német juhászkutya, aki nagyon szeretett nyulakat fogdosni. Mindig büszkén vitte gazdájának megmutatni az elejtett nyulakat. A gazdi persze nem igazán örült ennek a vadászteljesítménynek, ezt mindig el is mondta kutyájának, de nem ingerülten. Aztán az újabb nyulakat látva elhatározta, hogy most már tényleg megpróbálja erről a német juhászt leszoktatni. Következő alkalommal, mikor a kutya ismét odahozta a döglött nyulat, alaposan megdorgálta. A gazda elégedetten állapította meg, hogy a büntetés meghozta gyümölcsét, ugyanis a kutya többé nem állított be döglött nyúllal a szájában. Egy nap azonban észrevette, hogy kutyája a kertben éppen egy nyulat ás el. Vagyis a kutya "tudta", hogy megbüntetik, ha megmutatja a nyulat.
A kutya agyműködéseinek 80 százaléka az ösztönökkel, a maradék 20 százaléka az élete során felhalmozódott tapasztalatokkal, tanult dolgokkal kapcsolatos. A mutatott összetett viselkedést különálló részekre bonthatjuk.
Kutató viselkedés
Ez a viselkedési forma a kutya egyik legjellemzőbb magatartása. Igen fontos szempont a kábítószer-kereső kutyák kiválasztásánál. Az intenzív kutató viselkedést mutató kutya nagyon kíváncsi, nagyon érdeklő, az útjába kerülő tárgyakat alaposan megvizsgálja. Kábítószer-kereső kutyaként a kiképzés során gyorsan fog haladni, hiszen a kívánt követelmények egybeesnek saját törekvéseivel. A kutató viselkedést mutató kutya a kennelben rohangál, szemével, orrával megvizsgál minden tárgyat, kutatva figyelnek, hallgatóznak.
Utánzó viselkedés
Ez a viselkedési mód főleg fiatal, még nem felnőtt kutyákra jellemző. Elsősorban akkor figyelhető meg, mikor a kutya új környezetbe kerül, vagy ha egy zsákmányállatot vagy éppen idegen kutyát több kutya közösen támad meg. Idősebb egyedekre ez a viselkedési forma egyre kevésbé jellemző.
Gondoskodó viselkedés
A törődés és figyelés képessége a kutyákban erőteljesen kifejlődött többféle módon is. Természetes körülmények között a kanok és szukák egyaránt ellátják élelemmel a fiatalabbakat, de a házi kutyáknál is előfordul, hogy az anya nemcsak szoptatja a kölyköket, de vissza is öklendezi nekik a megemésztett táplálékot. Mikor a kutya mellső lábaival gödröt akar ásni, szintén a gondoskodó hajlam része: így élelmet is elrejthet, de fészket is építhet, bár ez a hajlam már igen gyenge, a legtöbb kutya már létező menedékhelyet használ búvóhelyül, vagy meglévő lyukat bővít ki. Ez az ásóhajlam szintén nagyon fontos a kábítószer-kereső kutyáknál, mert így rávehetjük, hogy az elrejtett kábítószert kaparászással jelezze. Gondoskodást kereső viselkedés A figyelmes gondoskodást kereső viselkedés elengedhetetlen a kölyköknél, hogy kivívják a felnőttek illetve az ember törődését. Ezen szokás segítségével szoros kapcsolatot alakíthatunk ki kutyánkkal, ami az eredményes kiképzés alapfeltétele.
AJÁNLOM AZ OLDALT
