A lényeg, hogy ne stresszelj! MEGEMLÍTENÉM! forrásom a sulinet.hu volt! Ami nagon jó! Minden tantárgyba segít! Kezdjük el:Tapasztalataink alapján sajnos nagyon kevesen tudják, hogy Magyarországnak ma már 10 nemzeti parkja van, még kevesebben, hogy ezek hol találhatóak, illetve mit is hivatottak védeni.

Termeszek réme, a numbat hallottál már róla?

Ha jó sorsunk véletlenül úgy hozza, hogy Délnyugat-Ausztrália legtávolabbi száraz égövi erdeiben és bozótos vidékein járunk, akkor egy kis szerencsével felfedezhetjük e messzi vidék legelragadóbb állatfaját, az erszényes hangyászt. Napjainkra már csak egyetlen és egyre ritkább faj képviseli az erszényes hangyászok családját: a numbat.

Ezt a mókus nagyságú állatot joggal tekintik az egyik legszebb erszényesnek. Testét dús prém borítja. Fejét rövid, farkát hosszú, bozontos szőr takarja. Bundájának színezete egyedülállóan rá jellemző. Felső testén elől okkersárga, ami a ritkás fehér szőröktől világosabbnak látszik, ez a szín hátrafelé fokozatosan mély feketébe megy át, mely a hátulsó testrész legnagyobb részére kiterjed, mindez fehér vagy vöröses harántsávokkal van tarkítva. A sávok közül az elöl elhelyezkedők nem ütnek el élesen, inkább belemosódnak az alapszínbe, majd fokozatosan tisztul a színük. Az egész állat alsó fele sárgásfehér. A fejnek fekete, sárga és egyes fehér szőrei barnás színezetet adnak. A farok felső oldalán halványsárga és fekete színek keverednek, alul viszont élénk rozsdavörös. Az orr, az ajkak és a karmok feketék.

A numbat nevéhez méltóan hangyákkal is táplálkozik, bár valójában étrendje 85 százalékát termeszek teszik ki, de rajtuk kívül szívesen elfogyaszt más rovarokat is. A termeszek és a hangyák bekebelezésére Ausztrália forró égövi övezetében különlegesen megnyúlt fajok alakultak ki, de az erszényes hangyász egyikükkel sincs rokonságban. Kedvenc csemegéjéhez úgy jut hozzá, hogy éles karmaival felszaggatja a korhadt és kivágott fák laza kérgét. Aztán a napvilágra került termeszeket hosszú, gilisztára emlékeztető körülbelül 12 centiméteres nyelvével szedi össze. Ez a méretes evőeszköz a legmélyebb zugokba is eljut. Ragadós nyálával fogva tartja áldozatait, majd behúzza őket mélyen hasított szájába. 50-52 apró, de nagyon hegyes foga a kemény páncélú rovarok összeaprítására szolgál, a puhább testű ízeltlábúakat viszont egészben nyeli le.

Az erszényes hangyász mozgása kecses és állandóan változó. Ha megijesztik, akkor felágaskodik miközben üvegmosó kefére emlékeztető farkát a háta felé görbíti. Menekülés közben képes elérni a 30 km/h sebességet. Amikor pedig semmi dolga sincs, akkor előszeretettel napozik a fákon. E kellemes tevékenység közben, akárcsak az emberek jól kinyújtóztatja végtagjait. Ilyenkor nagy hasznát veszi bundája mintázatának, ami kitűnően álcázza, szinte teljesen képes beleolvadni környezetébe.

Fogságba ejtve egyáltalán nem mutat félelmet, eszébe sem jut, hogy karmoljon vagy harapjon, elégedetlenségének egyedül halk dörmögéssel vagy sziszegéssel adja tanújelét. Ha rájön, hogy nem menekülhet el, minden további nélkül belenyugszik a rabságába. Sajnos nem sokáig bírja a bezártságot, legtöbbjük jó étvágyuk ellenére néhány hét után elpusztul.

A hideg éjszakák elől földbe vájt 1-2 méter hosszú odújába húzódik be, amelynek végén egy kicsi lakókamrát alakít ki magának. Az erszényesek között ritkaságszámba megy nappali aktivitása. Nagyon okos kis állat, ugyanis az összes élő erszényes közül ő rendelkezik a legnagyobb agytérfogattal. Január és március között maximálisan négy utódot hoz világra. Az újszülött numbatok az első hónapokban anyjuk mellbimbóin csüngenek, a rövid szőrzetbe kapaszkodva. Nevükkel ellentétben ugyanis nincs erszényük. Négy hónapos korig a kölykök a fészekben maradnak, később a nőstény a hátán cipeli őket. Populációjuk nagysága a táplálék felhozataltól függ.

Az utóbbi évtizedekben nagyon lecsökkent állományuk. Az élőhelyeiket tönkretevő emberen kívül sok ellensége van a numbatoknak, kóborló macskák, kutyák és rókák tizedelik őket. Az emlős húsevőkön kívül ragadozó madarak, varánuszok és kígyók is megeszik az erszényes hangyászt. Legtöbbjük azonban a hosszú száraz időszakokban bekövetkező bozóttüzektől pusztul el.

Kakaduk és krokodilok

Ausztrália északi részén található a Kakadu Nemzeti Park, amelyet teljes egészében 1992 vettek fel a Világörökség listájára. A tengerparton fekvő, trópusi éghajlatú területet mangrove-erdők borítják, ahol találkozik a tengeri és a szárazföldi ökoszisztéma. A nemzeti parkban krokodilok, kenguruk, dingók és kakaduk élnek paradicsomi körülmények között.

Fotó: Commonwealth of Australia

Ausztráliának - ahol a déli területeken ezekben a percekben is hatalmas erdőtüzek pusztítanak - az északi részén, az Arnhem-fennsíknak nevezett terület közelében található a vidék legnagyobb települése Darwin, amely az Északi terület fővárosa és jelentős nemzetközi kikötő is egyben. Darwintól keleti irányban, 220 kilométerre hozták létre 1979. április 5-én a Kakadu Nemzeti Parkot, amelyet három részletben: 1981-ben, 1987-ben és 1992-ben fokozatosan vettek fel a Világörökség listájára. A park teljes területe 614 400 hektár.

További térképek

A térség éghajlata jellegzetesen trópusi, száraz és esős évszakok váltják egymást. A száraz évszakban a páratartalom minimális, az átlaghőmérséklet körülbelül 25°C. Januárban - minthogy a déli féltekén vagyunk - azonban eléri a 35°C-ot is. A csapadék mennyisége nagyon változó, az esős évszakban általában meghaladja az 1300 millimétert.

Igaz, hogy az Arnhem-fennsík bizonyos területein előfordulnak ötven méter magas, meredek partok is, de a partvidék legnagyobb része meglehetősen alacsonyan fekszik. Ennek és a kedvező éghajlati viszonyoknak köszönhetően az East Alligator folyó torkolatvidékén csodálatos mangrove-erdők maradtak fenn. A folyó és hasonló nevű testvére, a South Alligator medencéi alkotják a Kakadu Nemzeti Park legnagyobb kiterjedésű térségét. A védett terület másik széles folyosót alkotva követi az East Alligator folyását az északi oldalon, és magába foglalja az Arafura-tenger egyik gyönyörű öblébe érkező folyó torkolatát is, amelyet a mangrove-erdők borítanak. Az uralkodó növényzetet a Salicornia-félék, azaz sziksófüvek és tengerparti erdők alkotják.

A mangrove a trópusi tengerpartok árapály területének sós vízzel átitatott talaján tenyésző erdő, illetve cserjés. A mangrove fajai a vízmélység, az árapály és a sótartalom függvényében övezeteket alkotnak. A magas vízszintű zónában a támasztógyökeres vörös mangrovék élnek, ezután a szárazföld felé haladva a kúszó léggyökerű fehér mangrovék és mangrovepálmák következnek, a száraz partszakaszokon pedig a nagyszívó erejű Conocarpus a jellemző. A mangrovék jellegzetesen elevenszülő (vivipar) cserjék. A mag az anyanövényen csírázik és hajt ki. Amikor a csíranövények elérik a 30-60 centimétert, lehullanak és gyökeret eresztenek a laza, sós iszapban. Erre a szaporodási formára azért van szükség, mert az egyébként oxigénhiányos talaj megakadályozná a csírázást.

Fotó: Commonwealth of Australia

A mangrove erdők ökológia szempontból kettős feladatot töltenek be. Az első fontos szerepük az, hogy megerősítik a tengerpart vonalát, ezzel megakadályozva azt, hogy az árapály romboló hatása jelentkezzen a tengerparton, továbbá részük van a homokdűnék megkötésében. A második jelentős szerep, hogy olyan komplex biológia közösségeknek nyújtanak lakóhelyet és táplálékot, amelyek alkalmazkodtak a föld és a víz egyensúlyához. Egyedülálló élőhelyet biztosítanak számtalan rák- és halfajnak, amelyek itt találnak biztonságos búvóhelyet utódaiknak. A mangrove-erdő több veszélyeztetett állatfaj otthona, többek között a bordás és a Johnson-krokodilnak.

A bordás krokodil valóságos behemót, hossza eléri a 7,6 métert, jelenleg a legnagyobb élő hüllőfaj. Általában a torkolatvidék sós vizeiben tölti idejét, de ha kedve úgy tartja egészen addig felúszik a folyón, ameddig az árapály hatása érezhető. A nyílt tengerre is kimerészkedik, benépesítette a Csendes-óceán nyugati szigetvilágát. Táplálékául emlősök, halak és rákok szolgálnak. Veszélyes ragadozó, néhány hete történt, hogy egy turistát halálra mart. A bordás krokodillal szemben a Johnson-krokodil az édesvizet kedveli, a nemzeti park folyóinak középső és felső folyásánál tanyázik. Hossza alig több mint két méter és az emberre nézve teljesen ártalmatlan.

Fotó: Commonwealth of Australia

A vadászok kedvelt zsákmánya eredetileg a bordás krokodil volt, majd amikor már alig maradt kilőhető példány a Johnson-krokodilokat kezdték irtani. Minthogy a turisták előszeretettel vásárolták a kitömött példányokat, ez a faj is a veszélyeztetett állatok sorába került. Az állomány vészes csökkenése miatt 1968-ban védetté nyilvánították, számuk csak napjainkban kezdett ismét növekedni.

Ha a Kakadu Nemzeti Parkra ráköszönt az esős évszak a patakok és a folyók kilépnek medrükből, óriási területeket árasztva el. Az árterekről levonuló víz után sekély pocsolyák maradnak vissza, amelyeket ilyenkor beborítanak a különféle vízililiomok. Az áradások miatt nagyon termékeny területek tápláló legelőket és életteret biztosítanak számtalan állatfajnak. Köztük sokféle kengurunak és az egykori házikutyák elvadult utódainak, a dingóknak és persze a kakaduknak.

Fotó: Commonwealth of Australia

A kakaduk a papagájfélék családjába tartoznak, színpompás, feltűnő madarak. A papagájféléknek mintegy 300 faja ismert, többségük a déli féltekén terjedt el, Európán kívül az összes kontinensen őshonosak. Az erdőirtások és az orvvadászat sok faj fennmaradását veszélyezteti. A sárgabóbitás kakadu még viszonylag elterjedt madár Ausztrália északi részén. A többi kakaduval együtt közös jellemzője a tollbóbita, amelyet hangulatuknak megfelelően felállítanak vagy lesimítanak. A sárgabóbitás kakadunak a tollazata a fejdíszén kívül fehér, ami ritka a papagájok között. Népszerű kalitkamadár, mivel jól utánozza az emberi hangot. Csapatban él, hosszúsága elérheti az ötven centimétert.

A nemzeti park területén élő ausztrál őslakosoknak lehetőségük van eredeti életmódjuk szerint élni. az ő alkotásuk a híres kakadui mozaik, amely több ezer év történetét meséli el okkerfestékkel készült ábrák segítségével. A Kakadu Nemzeti Park azon kevés helyek egyike, amely lehetőséget biztosít a Föld egyik legősibb kultúrájának fennmaradásához.

És egy kis földrajz:

Ausztrália vörös szíve

A kenguru mellett Ausztrália talán másik legismertebb nevezetessége az Uluru, a föld legnagyobb egy darabból álló sziklatömbje. A jellegzetes vörös színű monolit nevét az itt élő, ma már alig kétszáz főt számláló Pitjantjatjara és Yankunytjatjara bennszülött törzsektől kapta. Azt, hogy az Uluru mit jelent, senki sem tudja, állítólag csak egy név. Az itt élő őslakos emberek számára ez a hely szent, minden egyes hasadékához, szurdokához mitológiai események kötődnek.

Ausztráliában található a világ legnagyobb monolitikus, azaz egy darabból álló sziklatömbje az Uluru. Ez a legmagasabb pontján 340 méter magas, 9,4 kilométer átmérőjű kőtömb a környékén élő ausztrál bennszülöttek számára szent hely és a földrész legnagyobb nemzeti parkjának legfőbb nevezetessége. Az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Park, amely természetesen az UNESCO Világörökség része 132566 hektárnyi területet foglal el az óriási kontinensből. Leghíresebb látnivalóján a már említett Uluru-n kívül rengeteg értéket találhat az idelátogató. De mielőtt rátérnénk ezekre, ejtsünk néhány szót erről a lenyűgöző szikláról, ami a kengurun kívül egyik Ausztrália védjegye.

Nevét az itt élő, ma már alig kétszáz főt számláló Pitjantjatjara és Yankunytjatjara bennszülött törzsektől kapta. Azt, hogy ez mit jelent senki sem tudja, állítólag csak egy név. Az itt élő őslakos emberek számára ez a hely szent, minden egyes hasadékához, szurdokához mitológiai események kötődnek. Hitük szerint az álomidőben - ahogy ők nevezik a teremtés előtti időszakot - itt nagyon fontos, az emberi logika számára felfoghatatlan események játszódtak le az istenek között. Az ausztráliai bennszülöttek hitvilága egyébként rendkívül érdekes dolgokat tartalmaz, merőben másképp írják le a világot, mint a mi kultúránkban.

A szent szikla egyébként tabu, vagyis tiltott dolog számukra. Felmászni rá nekik egyáltalán nem szabad. A turisták megengedett a mászás, de őket is inkább eltanácsolják a vörös színű homokkő koptatásától. A szikla színe napszakonként, a fényviszonyok változásával együtt változik, a legismertebb és a legtöbb fotón látható vörös színtől a liláig terjed.

Az Uluru-n kívül még 36 monolit található a nemzeti park területén. A szintén vörös sziklák 25 négyzetkilométeren találhatók, a legmagasabb közülük több mint 500 méter. Ezt a területet Kata Tjuta-nak nevezik, ami magyarul "Sok fejet" jelent, mivel a hatalmas kövek emberi fejekre emlékeztetnek. Van, aki szerint Kata Tjuta sziklái még szebbek Uluru-nál is.

A sziklákon kívül egyéb természeti értékei is vannak a nemzeti parknak. A talajt összefüggő növényzet borítja és a környék 150 madár, ugyanennyi hüllő- és kétéltű fajnak, valamint 22 féle emlősállatnak ad otthont. Az Ausztráliában mindenhol megtalálható kengurun kívül itt él még a kokabura, ami a föld legnagyobb jégmadara, a hangyászsün, ami emlősállat létére tojással szaporodik, de miután kikeltek kicsinyei, ugyanúgy szoptatja őket, mint bármelyik fajtársa. De még számos rendkívül érdekes állat- és növényfajt találhatunk itt Ausztrália egzotikus élővilágából.

A Nagy-korallzátony

A legnagyobb korallzátony a Földön, több mint 2000 km hosszan, 35 millió hektárnyi területen nyúlik el Ausztrália egyik államának, Queensland partjainál, 2900 különálló zátony és több mint 500 kisebb-nagyobb sziget együttese. A zátony hatalmas és összetett öko-szisztéma, ahol 400 korallfaj található. Több, mint 240 madárfaj fészkel a korallszigeteken, ide tartoznak a csérek, fehérhasú tengerisasok, zátonygémek és halászsasok.

Az idő haladtával, a világméretű felmelegedés következtében a gleccserek megolvadtak, az óceánok vízszintje pedig fokozatosan emelkedni kezdett. Ennek hatására Új Guinea és Tasmánia végérvényesen elvált a szárazföldtől. Az elöntött tengerparti síkságokat a korallok színes világa váltotta fel, kialakítva Queensland állam partjainál a Nagy-korallzátonyt. Számtalan élőlénynek nyújt otthont: míg a cetek egyik különleges fajtájának fő szaporodási területet, addig egyes veszélyeztetett fajoknak, mint a tengeri tehénnek, illetve a zöld és a cserepes teknősöknek táplálkozási helyet biztosít.

E fantasztikus képződményről először Cook kapitány adott hírt hajónaplójában, amikor 1769-ben először elhajózott mellette. Az ízig-vérig felfedezőt és tengerészt azonban nem a tenger alatti világ szépsége nyűgözte le, hanem az a veszély, amelyet e szirtek a hajózás számára jelentenek. A szigetek külső - óceán felé eső - fele meredeken zuhan le, akár 2000 méter mélységig is. A vastag korallmészkő az alapot képező kőzetek lassú süllyedése miatt alakult ki, ugyanis a szirtképző korallok csak 50 méter mélységig képesek életben maradni.

A Nagy Korallzátonyon több nemzeti parkot is kialakítottak. Ezek egyike - az 1975-ben létrehozott - Zöld sziget, amely alig 3 méterre emelkedik ki az Óceán szintje fölé. Felszínét főleg kókuszpálmák (Cocos nucifera) borítják. Partjait fehér korallhomok fedi, melybe levesteknősök (Chelonia mydas) és cserepesteknősök (Eretmochelis imbricata) rakják pingponglabdányi tojásaikat. A kikelő apró teknősöket elsősorban a szigeten fészkelő sirályok (Larus sp.) és csérek (Strena sp.) veszélyeztetik, amelyeknek könnyű prédát jelentenek a homokban csetlő-botló, a víz felé igyekvő apróságok.

A szirteket főként kőkorallok (Madreporaria) és szarukorallok (Gorgonaria) építik fel, létrehozva egy fantasztikusan színes tengeralatti világot. A vizsgálatok megállapítása szerint 400-nál több korall faj vesz részt a szirtépítésben. Külön is érdekes megemlíteni az alakja miatt különleges fajt, a gombakorallt (Fungia fungites) és az agykorallt (Diplória strigosa). A szirtek és zegzugaik hallatlanul sokszínű élővilágnak nyújtanak megélhetési és megtelepedési lehetőséget. Gyakran látható a 2 mázsára is megnövő óriáskagyló (Tridacna gigas), melybe nem ajánlatos belelépni, mert oly szorosra tudja zárni héját, hogy szinte lehetetlen tőle megszabadulni. A mérges kúpcsiga (Conus sp.) emberre nézve is kellemetlen méregfogakkal rendelkezik. A fehér kauricsiga (Cyprea moneta) viszont hosszú időn keresztül pénzként szolgált a tengerparti népek számára. Rokona, az öklömnyi tigriscsiga (Cyprea tigris) egyik legszebb porceláncsiga, mely az emléktárgy üzletek gyakori szereplője. A lagúnák csendes vizében otthonos a nagy termetű, akár fél kilóra is megnövő rák, a languszta (Palinurus sp.) és a medverák (Scyllarus sp.).

E terület legszínesebb és leggazdagabb állatcsoportja azonban minden bizonnyal a halak. Több, mint 1500 fajt írtak itt le. A narancs-fekete-fehér tarka bohóchalak (Amphiprion percula) játékosan bujkálnak a másokra halálos veszedelmet jelentő virágállatok (Actiniaria) karjai között. A pompás papagályhalak (Scarus taeniopterus) négy előrenyúló "fogával" csipkedik az apró korallpolipokat. A szirtek rejtett zugaiban él a magányos és harapós muréna (Murena sp.) arra lesve, hogy közelébe tévedjen valami ehető hal. A rejtőszínű kőhal (Sinanceia horrida) emberi szemnek alig észrevehetően lapul a korallsziklákon. Megérinteni azonban életveszélyes, mert úszóinak megnyúlt tüskéi erős méregmirigyekkel kapcsolatosak. Az élénkszínű vörös sügér (Priacanthus orenatus) feltűnően nagy szemekkel rendelkezik, és gyakran látható, amint apró halrajok közé vág prédát keresve. Az egy méter hosszúságúra is megnövő bonitók (Euthynnus pelamys) csoportosan vadásznak, sokszor egészen közel a felszínhez.

Kétségtelenül e vizek leghíresebb, vagy inkább hírhedtebb állatai a porcos halak közé tartozó cápák, amelyek közül számos faj előfordul a Nagy Korallzátony közelében és évente több fürdőző illetve könnyűbúvár is áldozatul esik kielégíthetetlen étvágyuknak. Érdekes, hogy éppen a legnagyobb faj, a 8-10 méterre is megnövő óriáscápa (Selache maxima) egy ártalmatlan plankton evő állat. Nem úgy a szürkecápák (Carchachinus sp.), vagy a dajkacápák (Orectolobus sp.), amelyek közismerten mohó ragadozók. Rokonuk, a kékpettyes tüskés rája (Taeniura lymma) legtöbbször az aljzaton, a világos korallhomokon lapul. A színes halrajok között gyakran feltűnnek az ajakos halak (Coris gaimardi) és a (Diodon hystrix), amelynek bőrét 4-5 centiméteres tüskék borítják. Amennyiben veszélyt érez, testét felpumpálja levegővel aminek következtében gömbölyűvé válik, mint egy megalomániás vadgesztenye. Nincs az a halevő ragadozó, amely meg ne gondolná, hogy kikezdjen vele. A korallok között számos tüskésbőrű is megtelepszik. Különböző tengeri sünök (Echiuroida) és tengeri csillagok (Asteroida), amelyek mind a szirtek nyújtotta terített asztal vendégei. A lagúnák homokjában helyenként akkora tengeri uborkák (Holoturia) fekszenek, mint egy spárgatök.

A Nagy korallzátony nyújtotta biológiai sokféleség szinte felülmúlhatatlanul gazdag. Megőrzés nemcsak a tudomány számára fontos és felbecsülhetetlen, de Ausztrália számára különösen az. Ez a korallgát óvja meg ugyanis a kontinens partjait a Csendes Óceán pusztító hatásától. Itt ugyanis megtörik a ciklonok ereje és a szárazföldet már csak a megzabolázott hullámok érik el.

A Nagy-korallzátonyt 1981 óta tartják számon a Világörökség részeként

Vörös vércsék Budapesten

Kevesen tudják, hogy Budapesten több tucat pár vörös vércse fészkel. Az átlagember azt gondolná, hogy ez a kistermetű ragadozó csak a városon kívül fordul elő. A járókelők észre sem veszik a Parlament, a Móricz Zsigmond körtér, a Dohány utca, kőbányai gyárak , a Kálvin tér, vagy éppen az Örs Vezér tere felett repülő galamb nagyságú, barna színű madarakat.

Fotó: MME

A templomtornyok sajnos a galambok miatt lezárultak előttük, de azért bőségesen akad a falakban üreg, hiányos tetőszegély vagy elhagyott gyárépület. Ezeket a vércse szívesen foglalja el tavaszi költése során. Fészket nem épít, a kiválasztott üregben május elején a csupasz földre teszi tojásait (4-6), melyek 29 nap alatt kelnek ki. A kezdetben fehér, majd barna színű fiókák körülbelül egy hónap múlva, júniusban hagyják el a fészket.

A városban nag y veszély számukra, hogy a szűk helyekről túl korán kiesnek, és a még röpképtelen fiókák gyakran pusztulnak el a zuhanástól, vagy forgalmas helyre kerülve az emberek jelenléte miatt a szülők nem merik etetni őket. A bejelentések alapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az ilyen kiesett fiókákat megmenti. Leghelyesebb visszatenni őket a fészekbe. Mivel ez sokszor a nagy magasság miatt nem lehetséges, sok fióka kerül az állatkertbe, vagy más menhelyre.

Az MME szakembere iskolák biológia szakköreinek vagy fakultációs csoportjainak helyszíni bemutatón ismerteti a vörös vércsék életét. Az érdeklődő biológia tanárok igényüket a 20/261- 9964 telefonszámon jelezhetik. A vörös vércsék megfigyeléséhez a szakköri csoportoknak nem kell messzire menniük, mert számos iskola közelében található fészkelő vörös vércse pár. A városlakók zöme nem ismeri, és nem is figyeli ezt a gyönyörű madarat. Pedig azon szerencsés kevesek, akiknek lakása, munkahelye közelében van vércse fészek, sok kedves élménnyel gazdagodnak a fiókák első szárnypróbálgatását, vagy a szülők bravúros légibemutatóit figyelve.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Pársornyi könyvajánló:

Az óceánok természetrajza

A pécsi Alexandra kiadó gyönyörű kötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe, mely az óceánok csodálatos világába kalauzolja azt, aki van olyan szerencsés, hogy kezébe veheti a terjedelmes művet. A BBC által készített hasonló című filmsorozat adta a nyersanyagát A Kék bolygó címet viselő kötetnek, amely 400 színes képpel és érdekfeszítő írásokkal az ismeretterjesztés csúcsát képviseli.

A tudósok számításai szerint a Föld hetven százalékát víz borítja, ezért nem csoda, hogy az embereket mindig is izgatták az óceánok s mindaz, ami bennük található. Ugyan még mindig nagyon sok felfedezni való vár ránk, ahhoz már elég sokat láttunk, hogy tudjuk: a hullámok alatt az élet változatos, gazdag és hatalmas kincstára rejlik. Ennek a kimeríthetetlennek és végtelennek tűnő tárháznak minden részét igyekszik megmutatni nekünk a pécsi Alexandra kiadó által megjelentetett A Kék bolygó - az óceánok természetrajza című képes, ismeretterjesztő könyv.

Az azonos című, BBC által készített filmsorozat adja a könyv alapját, mely különleges - a partoktól az óceán mélységeiig - felfedező utazásra viszi el az olvasót. Az expedíció során érdekes teremtmények sokaságával - az apró evezőslábú rákoktól a fenséges kék bálnákig, a szörnyetegszerű mélytengeri halaktól, az elképesztő háromlábú halakig - köthetünk ismeretséget. A legújabb tudományos eredményeket eleven stílusú szöveggel és különleges fotókkal kombinálja a kötet, melyhez a tiszteletre méltó Sir David Attenborough írt előszót.

Ő írja: "Egy olyan korban, amikor semmi szokatlan nincs abban, ha tíz ember ácsorog az Everest csúcsán, úgy tűnhet, hogy zsúfolt bolygónk minden zegét-zugát fölfedeztük már. Ez az azonban távolról sem igaz. A Föld legmagasabb csúcsai még mindig megmászásra várnak. Mind ez idáig vajmi kevés fogalmunk arról, hogy hova jár szaporodni a Föld legnagyobb állata, és állatfajok ezrei - ha nem milliói - bújnak még meg a felfedezetlenség homályában. Mindannyiukat az óceánok hullámai rejtik elől. Bár a Föld legnagyobb élőhelyét az óceánok alkotják, mégsem tudunk róluk sokat. Megközelíthetetlenségük kihívást jelentett, és a Kék bolygó sorozat elkészítésére sarkallta a BBC Természettudományi Részlegének munkatársait. … Írók és operatőrök együttműködése hozta létre ennek a kevéssé ismert és bámulatos világnak ezt az egyedülállóan átfogó portréját."

A Kék bolygó könyv változata három kiváló tudós közös produktuma. Kezdjük a hölggyel: Martha Holmes tengerbiológus a York-i Egyetemen szerzett doktorátust. 1988-ban kezdett a BBC-nél dolgozni. Több filmet és könyvet készített. A Wildlife Special: A jegesmedve című filmje BAFTA-díjat nyert. Attenborough-val együtt dolgozott az Antarktiszon. A Kék bolygót készítő csapathoz 1997-ben csatlakozott producerként.

Andrew Byatt 1989-ben kezdett A természet világa - Vízre szállás című műsor búváraként a BBC Természettudományi Részlegénél dolgozni. Azóta nagyon sok szakmai elismerésben volt része.

Alastair Fothergill a Durham-i és St. Andrews-i egyetemeken végezte tanulmányait, majd 1983-től a BBC munkatársa. Szintén több díjat tudhat a magáénak. Több filmben dolgozott együtt Attenborough-val. 1992-ben a Természettudományi részleg igazgatója lett, majd 1998-ban hivataláról lemondva a Kék bolygó elkészítésére összpontosította.

Végezetül essen szó arról, hogy miért lett Kék bolygó a kötet címe, ami első hallásra talán egyértelműnek tűnik, ám a szerzők szavait kölcsönvéve mégsem árt, ha eszükbe véssük: "Az űrből nézve a Föld kék színűnek látszik. Ékszerként lebeg a tintafekete ürességben. Ezt az ékszerhez hasonlatos, kék színű csillogást a Föld felszínét borító, hatalmas víztömegről visszaverődő napfény kelti. A Föld a Naprendszer egyetlen bolygója, amelyen ilyen nagy, mennyiségben található folyékony halmazállapotú víz."

400 oldal, végig lélegzetelállító, színes felvételekkel (keménytáblás) Bolti ára: 7 990 Ft e-Fogy. ár: 6 792 Ft Alexandra kiadó

Tengernyi kép ajándékba

Könyvet ajándékozni másoknak, vagy önmagunknak mindig örömöt okoz, szép könyvet adni pedig még nagyobb öröm. A National Geographic magyarországi kiadója egy szép kiadványt jelentetett most meg a Föld nagy részét borító tengerekről. A nagyrészt gyönyörű képekkel megrakott vaskos album címe nem meglepő módon A tenger, amelyből átfogó képet kaphatunk a szóban forgó természeti erőről.

Rohamosan közeleg a karácsony, az erre utaló világító fák, a mikulások és a sok dísz ezt még annak is a tudomására hozzák, aki hajlamos megfeledkezni erről. Lassan mindenki szembesül azzal, a minden évben jelentkező problémával, hogy mit vegyen ajándékba szeretteinek? Természetesen könyvet, vagy mást, de ha lehet, akkor természetkönyvet!

Ha van a megajándékozandók listáján olyan alkatú ismerős, aki elvágyódós típus, esetleg már járt valamelyik tenger, óceán partján, vagy csak egyszerűen szeret szép képeket nézegetni, akkor neki A tenger című albumot kell a karácsonyfa alá tenni. Hogy miért? Több oka van.

Elsősorban sokkal könyebb becsomagolni, mint a többi könyvet, ugyanis kocka alakja van; ami azzal a meglepetéssel is szolgálhat, hogy a megajándékozott szívünk csücske nem fog egyből rájönni, hogy könyvet kapott karácsonyra. Persze nem az a legfontosabb szempont, hogy miért a National Geographic, Geographia Kiadó által megjelentetett albumra essen a választás. Sokkal lényegesebb, hogy annyi szép kép tárul elénk benne a világ tengereiről, hogy garantáltan nem egy estés kaland végiglapozni mind a 740 oldalt.

A tengerek a legnagyobb ökoszisztémák a Földön, tengerek fenntartják az életet, irányítják az időjárást, esőzéseket biztosítanak és táplálékot adnak. Nagyon fontos része tehát a mi életünknek is, pedig nekünk nincs is tengerpartunk. Amint arra a Gaetano Cafiero által írt bevezető helyesen rámutat, az emberiség sokféle viszonyba került a szárazföldeket körülölelő vizekkel. Igaz ez az ismerettség egyrészt gyermekcipőben jár, főleg ha arra gondolunk, hogy mennyire nem ismerjük még az óceánok mélyét; másrészt ott van az embertől származó környezetszennyezés és a tengeri fajok kipusztítása. Az ember nem csak felfedez, megismer, hanem óhatatlanul be is avatkozik. Ám, ez A tenger című könyvből csak itt-ott derül ki, a hangsúly egyértelműen a szépségen van. És valóban szemkápráztató felvételeken legeltetheti a szemét az olvasó. A vaskos kiadványnak körülbelül 90 százalékát a fotók alkotják, amelyeknek csupán egy hibájuk van, a kétoldalas képek értékéből levon egy keveset a vastagságból eredő elcsúszás, de ez annyiban nem zavaró, hogy az összetartozó oldalak önmagukban is megállják helyüket. A különböző fejezetek elé írt bevezető szövegek rövidek és frappánsak, mindemellett sok érdekességet hordoznak magukban, közben néha, odaillő nagy költőktől származó versidézetek teszik a vizuális élményt teljesebbé.

Az album uralkodó színe a kék, melynek minden árnyalaltával találkozunk benne, ahogy a tengereket is a lehető legtöbb oldalról tárjánk elénk a fotósok és a szerzők. Nem is kezdődhetne jobban a kiadvány, mint a világűrből készített felvételekkel, hogy aztán a Földre szállva folytatva legyen a kalandozás. A képek segítségével megismerkedhetünk a sarkkörök jeges világával és a trópusi tengerek felfoghatatlanul ragyogó színeivel, de nem maradnak ki a vízfelszín alatti látványosságok sem. Bepillantást kapunk a tengerrel kapcsolatban lépő emberek életébe is legyen szó sportról, vagy megélhetésről. Röviden befejezve a könyv értékadóan átfogó, a rengeteg kép pedig mind-mind önmagáért beszél.

740 oldal, végig lélegzetelállító, színes felvételekkel (keménytáblás) Bolti ára: 5 500 Ft Előfizetői ára: 4400 Ft National Geographic Magyarország

Albumban a vadon

A méltán világszerte ismert National Geographic Society által megjelentetett A világ képekben testvérkötete - A vadon képekben a világ legjobb és legszebb állatfotóiból ad nem mindennapi válogatást. A százhetvenöt lélegzetelállító fotó mellé tudományos igényességgel megírt szöveg ad magyarázatot, miközben a természetfotósok izgalmas életébe is bepillantást nyerhet az olvasó.

A National Geographic magazin néhány hónapja magyarul is olvasható. A méltán nemzetközi hírű földrajzi társaság kiadványai viszont már évek óta megjelennek magyar fordításban. A nagy sikert aratott A világ képekben című fotóalbum után tavaly kiadták annak testvérkötetét A vadon képekben címmel megjelent, állatfotókat tartalmazó gyűjteményt.

A gyönyörű kiállítású képekben gazdag albumot a National Geographic Society könyveinek magyar kiadója a Geographia Kiadó jelentette meg 2002-ben. A vadon képekben százhetvenöt felvételt tartalmaz napjaink legjelentősebb természetfotósainak munkáiból válogatva. A könyv hat fejezetben, élőhelyek szerint csoportosítva mutatja be az ökológiai társulásokat és az állatok között meglévő kapcsolatokat, átfogó képet adva a Föld vadállatairól és azok természetes környezetéről, a perzselően száraz, élettelenek tűnő sivatagoktól kezdve a burjánzó esőerdők át egészen a trópusi tengerekben hemzsegő színpompás élővilágig.

A pazar képek mellett található igényes szövegekből azt is megtudhatja az olvasó, hogy a természet miként tartja egyensúlyban, hogyan igyekszik megőrizni a világunk ökológiai sokféleségét. Az album John G. Mitchell - aki a National Geographic magazin szerkesztője is -, munkája, ő írta a magyarázó szöveget a képekhez. Tudóshoz méltó vezetése mellet megismerkedhet az olvasó az élőlények és azok környezete között működő, rendkívül összetett kapcsolatrendszerrel, amely az egymással törékeny egyensúlyban létező ökoszisztémák fennmaradásának legfontosabb záloga. A Yale Egyetem végzett tudós nem csupán a természet páratlan szépségébe nyújt bepillantást, hanem arra is igyekszik megtanítani az olvasót, hogy tisztelje és óvja bolygónk természeti értékeit.

A kiadó National Geographic Society is hosszú ideje küzd Földünk védelméért. A társaságot 1888. január 13-án alapította harminchárom felelős gondolkodású férfiú. Céljuk a "földrajzi tudás gyarapításának és terjesztésének elősegítése" volt. Az alapítók között találunk természetesen földrajztudósokat, felfedezőket, katonatiszteket, ügyvédeket, meteorológusokat, térképészeket, természetbúvárokat, bankárokat, tanárokat, biológusokat, mérnököket és feltalálókat. A nagyszerű vállalkozás eszmei irányítója Gardnier Greene Hubbard ügyvéd volt. Halála után a világhírű feltaláló Alexander Graham Bell vette át a társaság irányítását. Az alapítók eszméje az volt, hogy gyarapítsák és mindenki számára elérhetővé tegyék a legszélesebb értelemben vett földrajzi ismereteket.

Ennek az eszmének a jegyében született A vadon képekben pazar és tanulságos albuma. A több mint 300 oldalas kiadványban a természet és az állatok élete mellet a fotósok nem mindennapi munkájával is megismerkedhetünk. Vakmerő emberek számolnak be hihetetlen kalandjaikról. Külön érdeme az albumnak, hogy más hasonló kiadvánnyal szemben nem feledkezik meg azokról, akiknek létrejöttét leginkább köszönheti. Az egyes fejezetek végén közelebbről lehet megismerkedni egy-egy természetfotóssal, akik modern fotózási stílusukkal elkápráztatva minket egyszerre tanítanak és gyönyörködtetnek.

National Geographic könyvek

Híres folyók: Néva

A megtévesztő látszat és a közhiedelem ellenére a szakemberek nem is tekintik folyónak az Észak Velencéjét, vagyis az oroszországi Szentpétervárt átszelő Névát. Igaz, 74 km-es hosszával nem emelkedik felül a nagy folyók méretein, de számos ága (Nagy-Néva, Kis-Néva, Nagy-Névka, Kis-Névka) és 1 km-es szélessége igen tekintélyesnek mutatja.

Már a Régmúlt idők krónikája sem nevezi folyónak, aminek az is oka lehetne, hogy a krónikaírók nem ismerték északot, és nem tudtak a Néva létezéséről. Jól hangzó magyarázat, de - sajnos - nem felel meg a valóságnak, mert a krónikaírók nagyon is jól ismerték északot, és még a Néva létezéséről is tudtak. Ám azt is pontosan tudták, hogy a Ladoga-tó beleömlik a Balti-tengerbe. Vagyis az általunk folyóként ismert Néva "csupán" a Ladoga-tó és a Balti-tenger közötti átfolyás, tehát nem folyó, hanem a tó torkolata.

A Lagoda-tó a Föld 15 nagy édesvízi tartalékainak egyike. Európa legnagyobb tava. A Néva városától, Szentpétervártól keletre terül el, hossza közel 210 kilométer, szélessége pedig 130 kilométer. Mélysége helyenként eléri a 225 métert is. A tóba mintegy 32 kisebb folyó ömlik be, ám csupán egyetlen, a Néva indul ki, amennyiben folyóként kezeljük. Ám ha nem, akkor jól megfigyelhető, hogy a Névának nincs folyami rendszere, a folyókéhoz hasonló vízgazdálkodása, tavasszal és ősszel nincs igazi áradása, a vízszintje pedig mindig azonos magasságon áll, leszámítva a szeptemberi és októberi hónapokat, amikor a tenger felől érkező erős hullámok megváltoztatják, ami nem azonos a szokásos folyami vízszintemelkedéssel.

Annak ellenére, hogy hivatalosan nem számít folyónak, kilencvenhárom kisebb-nagyobb csatornájával csillogó vízi útként kanyarog 74 km-en keresztül a rá épült város közepén, 45 kisebb nagyobb szigetre tagolva Pétervárt, a szigetek és hidak városát. Eközben pedig nyugodt eleganciával vezeti le az évenként megújuló csapadékvizet a Finn-öbölbe, kettős munkát végezve: vizet szállítva és törmeléket rakva le, mivel mindig egy kis földdarabot ragaszt a partvidékhez, az öböl rovására.

A Néva és a Péter-Pál erőd

A Néva (oroszul Нева, ejtsd Nyeva) Európa legbővizűbb folyója, 370 híddal ellátva, melyek közül huszat minden éjjel 0:30 és 4:30 között a hajóforgalom számára felnyitnak. Így tanácsos már időben eldönteni, hogy az úton lévő ebben az időszakban melyik oldalon kíván rekedni. Nyáron ez nem is okoz különösebb problémát, mivel az éghajlati sajátosság következtében júniusban a három héten át tartó fehér éjszakákon jól esik a parton sétálni és a felnyitott hidakban gyönyörködni. A nyári napforduló időszakában az északi félgömb 60. szélességi köre fölött éjszaka is szinte nappali világosság uralkodik. A fehér éjszakák ideje alatt alig nyugszik le a nap, és még éjfél után is lehet újságot olvasgatni egy utcai padon, méghozzá lámpafény segítsége nélkül. (Cserébe viszont télen három héten keresztül nappal is éjszakai sötétség uralkodik.)

A Néva partja sík, mocsaras vidék volt, melyre 300 évvel ezelőtt álmodott várost az akkori uralkodó, I. Péter cár. Az akkori svéd halászfalu helyére kereskedelmi központot tervezett, méghozzá szó szerint, vonalzóval meghúzva az utcák és terek vonalait. Két nap alatt felépíttette ma is látható házikóját, ahonnan a város építésének folyamatát kísérte figyelemmel. Péter igen ellentmondásos személyiség volt. Kegyetlen, de felvilágosult. Ő volt az első orosz cár, ki kimozdult Moszkvából, sőt, aki európai kalandozásra sem volt rest. Cár létére szívesen foglalkozott ácsmunkákkal, hajózott, de foghúzásban is igen jónak tartotta magát. Akaratát a legszélsőségesebb helyzetektől sem megriadva valósította meg, akár emberéletek árán. Szokatlanul magas férfi létére (2méter 4 cm magas volt) kedvelte az apró, egyszerű dolgokat. Erről tanúskodik egyszintes kis házikója, valamint palotája, mely a mai Ermitázs Színház színpada alatt helyezkedik el.
Jó hadvezérként biztos erődöt szeretett volna építeni a svédek elleni küzdelemben, így a Nyulak szigetére építtette fel dupla védőbástyasorral ellátott Péter-Pál erődöt, mely soha egyetlen ágyúlövést sem kapott.

A székesegyház

A szigeten lévő Péter-Pál-székesegyház akkor rekordnak számító 122,5 méter magasságú aranyozott tornya, amely a tetején díszelgõ, szélre forgó angyallal a város három fõ szimbólumának egyikévé vált. A székesegyház máig is Oroszország legmagasabb temploma, de a péterváriak előtt is mérceként szerepel, ugyanis még Péter adta ki azt a rendeletet, hogy Szentpétervár egyetlen épülete sem magasodhat e torony fölé.

Szinte épp vele szemben helyezkedik el a Néva túlpartján a néhai cári rezidenciában működő Ermitázs, ami nem csupán méreteiben, hanem tartalmában is a világ egyik legnagyobb múzeumának számít. Közvetlenül mögötte található Európa leghosszabb, 600 méteres homlokzatú háza, a vezérkari épület, melynek az oldalát díszítő kecses árkádsor az olasz Rossi keze nyomát dícséri.

A köztük lévő téren, a Palota tér közepén áll a Sándor oszlop, minek különlegessége, hogy mindenfajta rögzítés nélkül áll, kizárólag a maga súlya tartja - ami nem kevés, hiszen 600 tonnát nyom. Negyvenhét méteres magasságával ez a világ legnagyobb egy darabból álló oszlopa.

A Téli palota mellett, a Néva partján helyezkedik el az Admiralitás épülete, melynek alaprajza az orosz nagy "P" betűre emlékeztet. Mögötte pedig a világ egyik legnagyobb belsõ terével rendelkezõ temploma, a 101,5 méter magas Izsák-székesegyház húzódik meg.

OKÉ OKÉ! ELEGET OLVASTÁL/TANULTÁL! iTT EGY KIS JÁTÉK: jÁTSZ A CICÁMMAL!

http://www.hardelotplage.com/imageson/flash/cat.swf
 

 ÉS MOST FOLYTASSUK! FORRÁSOM: A WWW.HAZIALLAT.HU VOLT! iTT MÉG ÁLLATORVOSI SZAKTANÁCS IS VAN!

DENEVÉR: BATMAN ÉS BACARDI Cikk nyomtatása | Cikk küldése e-mailben Utolsó módosítás: 2005. augusztus 31. | Első megjelenés: 2005. július 20.

Mindenki hallott már rémtörténeteket a denevérekkel kapcsolatban, hogy megtámadják az embereket, belecsimpaszkodnak a hajunkba, és vért szívnak. A denevérek egyenlőek a sötétséggel, halállal, vámpírokkal és egyéb rémisztő dolgokkal, igaz? Tévedés. Lássuk valójában mit is tudhatunk a denevérekről! A denevér az egyetlen emlős állat amelyik ténylegesen repül, szárnyaival csapkodva tartja fent magát a levegőben. Néhány más kisemlős, mint például a repülő-mókus elsősorban vitorlázik a levegőben. Mivel a denevérek teljesen egyediek az emlősök között, ezért a Chiroptera rendbe (Denevérek - rendje) soroljuk őket. Tájékozódás Szemben az általános hiedelemmel a denevérek nem vakok. Habár meglehetősen jól látnak, egyúttal ultrahang segítségével is képesek tájékozódni, amelyek az emberek számára nem hallhatóak. A ultrahang hullámok visszaverődését a legtöbb esetben nagy tölcsér alakú fülükön keresztül érzékelik. Az ultrahang segítségével a kicsinyeiket is könnyebben megtalálják a zsúfolt telepeken. Néhány denevér magányos életet él, és nappal fejjel lefelé lóg védett helyeken, mint padlások, fészerek, vagy a fák lombkoronája. Más fajtái barlangok mélyén élnek kolóniákban. Szaporodás A hím és nőstény denevérek általában külön vannak a nyári időszakban. A párzás rendszerint kora ősszel történik, az utódok azonban csak tavasszal születnek,ekkor történik a megtermékenyítés. A kis denevérek vakok, nincs szőrzetük és 6 hetes korukig az anyjuk gondoskodik róluk. A fiatal denevérek egy hónapos korukban kezdenek el repülni. Bár viszonylag alacsony a reprodukciós arány, ezt valamelyest ellensúlyozza a hosszúnak mondható 20 év körüli átlagos életkoruk. A kis barna denevér a hasonló méretű emlősök között a leghosszabb ideig, akár 30 évig is elélhet, de ez meglehetősen ritka. Téli álom A Magyarországon élő denevérek télen visszavonulnak, ilyenkor a rovarok is kisebb számban fordulnak elő. Mikor téli álmot alszanak, a testhőmérsékletük megközelíti a levegő hőmérsékletét, a légzésük és szíverrésük nagyon lassúvá válik. Ebben az állapotban viszonylag könnyen felriaszthatók, azonban ez az állatok számára végzetes is lehet, mivel felélhetik a hideg télre eltartalékolt zsír-felesleget, tehát lehetőség szerint tartózkodjunk ettől. Veszettség A denevérek körében is előfordulhat a veszettség, de a becslések szerint ez a denevérek kevesebb mint 1 százalékát érinti. Denevérek a házban Az egyetlen módja, hogy távoltartsuk őket, ha nincsenek szabad nyílások ahol beköltözhetnek. Ezek lezárását mindenképpen akkor tegyük meg amikor nincsenek a közelben. Nyáron lehetnek kicsinyeik is, ezért a legcélszerűbb később lezárni ezeket a helyeket mikor a denevérek már elmentek. A denevér csak a már meglévő réseken közlekedik, tehát nem rongálja házat, nem tágítja tovább a repedéseket. Viszonylag békés módja a védekezésnek ha hálók segítségével elzárják ezeket a nyitott részeket a házon. A háló alatt kicsúszhatnak ha ki akarnak menni, de nem tudnak majd visszarepülni a házba. Ha mégis bejutott a házba, a legegyszerűbb módja a kitessékelésnek ha kinyitjuk az ajtót vagy az ablakot. A legfontosabb, hogy maradjunk nyugodtan és a gyerekeket valamint az állatokat vigyük el a közelből. Lehetőség szerint maradjunk közel a falhoz. Így a denevér nagy valószínűséggel U-alakban közlekedik majd a leszűkült hely miatt, a magasságát a falak mentén nyeri vissza, míg a szoba közepe felé lejjebb ereszkedik majd. Ha pont ott állunk a szoba közepén, olyan érzésünk lehetne, hogy pont felénk repül. Ha a denevér még azelőtt eltűnik, hogy biztosítottuk neki a kijáratot, akkor valószínűleg leszállt valahol. Függönyök mögött, ruha-akasztón, növényeken. Ha kéz-közelben van, akkor egy vastag törököző segítségével meg is foghatjuk óvatosan, de semmi képpen nem puszta kézzel. Arra azért készüljünk fel, hogy hangosan tiltakozni fog ha megérintjük. A legjobb ha van nálunk egy pár erős bőrkesztyű. A szedéskor próbáljunk a szárnyra koncentrálni, de mindenképpen óvatosan fogjuk meg, nehogy megsértsük. Ha nem bízunk annyira magunkban, az alábbi elérhetőségeken kérhetünk segítséget: Budapesti Denevérvédelmi Csoport , 1131 Budapest Futár u. 7. Tel:20-364-1380, Magyar Denevérkutatók Baráti Köre 5452 Mesterszállás, Szabadság út 13 tel: 56-313-239, Magyar Denevérvédelmi Alapítvány 3411 Szomolya Széchenyi u. 23. Tel: 49-426-366 TÉVHITEK Belerepülnek a hajamba! Nem igaz. A denevéreknek különösen jó a tájékozódási képességűk, még nagy sebességű mozgás esetén is. Ultrahangok segítségével is képesek tájékozódni, többnyire rovarokkal táplálkoznak. Remélhetőleg nem találnak egyet sem a hajadban. Nagyjából annyi kedvük van belegabalyodni a hajadba, mint amennyire Te szeretnéd, hogy oda kerüljenek. A denevérek piszkosak! Nem igaz. A valóságban a denevérek nagyon tiszta állatok. Általában mikor visszatértek a pihenőhelyükre gyakran szánnak rá időt, hogy tisztálkodjanak csakúgy mint a macskák tennék. A denevérek veszettek! Elképzelhető, de nagyon kissé valószínű. A denevérek hasonlóan a többi emlőshöz, lehetnek veszettek. Ezekért a balesetekért azonban kevesebb mint 1%-ban okolhatók. Azon kevés denevér között akik veszettséget hordoznak, nagyon ritkán fordul elő, hogy harapnak is. Ha ilyet is tennének akkor félnek és önvédelemből teszik azt. A denevérekről csupa olyan képet látok, hogy meresztgetik a hatalmas fogaikat, mintha csak meg akarnának harapni valakit! Talán, de nem azért amiért Te gondolod. A denevérek többnyire nyitott szájjal repülnek, vagy azért hogy elkapják a vacsorát, vagy azért mert így bocsájtják ki azokat a hangokat amelyek segítségével navigálnak. Néhány fényképész megfogja a denevért, hogy készítsen róla pár jó képet. Ebben a helyzetben a denevér nagy valószínűséggel halálra rémül és valóban meresztgetheti a fogait önvédelemből. Általában azonban nagyon félénkek és békénhagynak téged. A denevér megharapja a nyakam és kiszívja a vérem! Nem igaz. Egyedül a vérszívó denevér táplálkozik vérrel, és csak Közép, valamit Dél-Amerikában honos. Ráadásul nem emberek, hanem marhák és madarak vérével táplálkozik. Általában ezek az állatok ritkán pusztulnak el a denevérek miatt. Az összes többi denevér egyáltalán nem szereti a vért. ÉRDEKESSÉGEK Több mint 1 000 féle denevérfaj létezik a világon, ugyanakkor elsősorban a trópusokon fordulnak elő. A hondurasi fehér-denevér, színes hófehér bőrű sárga orral és fülekkel, nagy leveleket szed össze a fákról, ezekből sátrat épít, hogy óvja lakhelyét a hatalmas trópusi felhőszakadásoktól. A denevérek változatosan táplálkoznak, a virágméztől kezdve, a halakon át a kisemlősökig és rovarokig sok mindent elfogyasztanak. Egy kis barna denevér több mint 600 szúnyogot képes elkapni egyetlen óra alatt. Az európai fajok szinte kizárólag rovarokkal táplálkoznak. Minden évben csak egyetlen utódot hoznak világra. A Chiroptera szó jelentése "kéz-szárnyúak". A tequilát Agave növényekből készítik, amelyek szaporodási képessége egyharmadára esik vissza a denevérek nélkül, akiknek fontos szerep jut a növények beporzásában is. A Bacardi denevér megjelenik minden egyes Bacardi márkanév alatt futó terméken. A családi hagyomány szerint az eredete 1862-ig nyúlik vissza amikor Don Facundo felesége, Dona Amalia Lucía Victoria Moreau azt tanácsolta, hogy használják a denevért mint védjegyet az új rumhoz. Mikor belépett a Bacardi szeszfőzdébe, Amalia azt vette észre, hogy egy csapat gyümölcs-evő denevér él a tetőgerenda alatt. A denevéreknek Dona Amalia nagy jelentőséget tulajdonított. Mivel szerette a művészetet, tudta, hogy Kuba őslakosai a Taínók úgy tekintették a denevéreket mint a kultúrális értékek hordozóit. A helyi történetekből pedig tudta a denevéreknek azt tulajdonították, hogy egészséget, szerencsét és családi egységet hoznak. A javaslata ugyanakkor racionális és jól átgondolt is volt egyben. Mivel a 19. században igen nagy fokú volt az írástudatlanság, ezért egy terméknek könnyen megjegyezhető logóra - védjegyre - volt szüksége, hogy az emberek jól be tudják azonosítani. A hírek gyorsan bejárták Kubát Don Facundo új rumjáról: a gondosan érlelt, gazdag sötét rum, ami nagyon kellemes ízűnek bizonyult. De a denevér mítosza is közrejátszott a sikerben. A denevér híre együtt terjedt a finom rumhoz kapcsolódó szóbeszéddel. Mint azt a helyi mesélők is megerősítették, a denevér jószerencsét hozott és varázserőt adott a rumjának. Szerző/Forrás: Nagy Tamás A kígyók között talán a legkönnyebben tartható fajok között is az élen áll a gabonasikló. Leírása Átlagos hossza 45,7-111,7 cm között változhat. Két jól elkülöníthető alfaja közül a törzsalak (E. g. guttata) élénk színezetű, narancssárgától szürkésbarnáig terjedő alapszínen vörös vagy bordó színű, feketével szegélyezett foltokkal, míg a másik alfaj, az E. g. emoryi alapszíne világosszürke, s rajta a foltok színe az olajbarnától a sötétszürkéig változhat. A pikkelyek simák vagy csak egészen kevéssé ormósak, a hasoldal nagy pajzsai alkalmasak a kapaszkodásra. Beszerzése A kereskedőknél vagy tenyésztőknél megvásárolható gabonasiklók nem mindig képviselnek tisztavérű, vadon élő alfajt. Egyre népszerűbbek a különféle színváltozatok: az albínók, illetve az anerithrisztikus vagy amelanisztikus példányok, melyeknek bőréből hiányzik a vörös vagy a fekete színanyag. Előfordulnak az észak-amerikai patkánysiklóval (Elaphe obsoleta) keresztezett, szaporodóképes hibridek is. Ezek a vadon nem létező, mesterségesen tenyésztett, "nemesített" formák bizonyítják, hogy a gabonasikló elindult a háziállattá válás útján...  Az állat helyének kialakítása Ha ennek a fajnak vásárolunk terráriumot (egyébként ez bármely más fajta esetében is ajánlatos), a test hosszával minimum megegyező hosszúságú terráriumot, üvegdobozt kell választanunk, melynek az alapterülete minimum 70x40 cm, figyelembe véve a gabonasikló méreteit. A magasság és a mélység közel azonos kell, hogy legyen. Egy ilyen terráriumban akár 2-3 állat is tartható, hiszen ez a fajta megtűri maga mellet társait, a hely pedig mindegyikük számára elég búvóhelyet biztosíthat. Etetés-itatás A gabonasikló fő táplálékát kisebb rágcsálók alkotják, de madarakra és denevérekre is vadászik, s fiatal korban nyilvánvalóan rovarokat (pl. tücsköket) fogyaszt. Elsősorban éjszaka aktív, de sokszor már kora este zsákmány után néz. Gondozás 20-32 °C-ot biztosítsunk fajtól függően. A vörös gabonasikló 28-32 °C-on érzi jól magát, míg a sivatagi 20-25 °C-on. Kiskorában könnyen kézhez lehet szoktatni. Vedlési időszakban itatóra van szükség. Ha mindent jól csinálunk, úgy kígyóink 10-15 évet is élhetnek és ezalatt színesebbé tehetik él