 |
A „törpe" jelző arra utal, hogy a kifejlett egyed kb. 1,5 – 2 kg-os, 30 cm hosszú Létezik álló és lógó fülű fajtája is. A dalmata típus különleges, gyakoribbak a fehér, fekete, homokszínű vagy barna egyedek.
A nyuszi eleinte riadt és félénk lesz, de hamar megszokja környezetét. Igyekezzünk minél rövidebb időn belül állandó lakhelyet kialakítani neki, és magunkhoz szoktatni!
Az „otthon"
|
Párban vagy egyedül:
Gyakran felmerül a kérdés: nem lesz- e magányos a kisállat, ne vásároljuk-e párban őket? A vélemények megoszlanak. Mindkettőnek van előnye és hátránya. Ha párban vesszük őket, biztos, hogy nem lesz magányos a nyuszi, de az ivarérett kort elérve problémák adódhatnak: hím és nőstény esetében az elkerülhetetlen szaporulat, két hím esetében a verekedések, durva sérülések. Két nőstény elvileg jól megférhet egymással, néhány hetes nyuszik esetében azonban még nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy hím vagy nőstény egyedekről van-e szó. Mindez elkerülhető, ha egy nyuszit veszünk, arra azonban ügyelnünk kell, hogy ne rekesszük ki az emberi társaságból, mert akkor magányos, kedvetlen, lehangolt lesz. Tudnunk kell, hogy a nyuszik bennünket, embereket is képesek fajtársaiknak elfogadni. |
 | A nyuszit célszerű ketrecben tartani. Vásárláskor ne sajnáljuk a pénzt, és vegyük meg a legnagyobb méretű ketrecet, amiben az állat mozogni is tud. Ha ez nem lehetséges, próbáljunk házilag barkácsolni neki. Egy kiszuperált kempingasztal és egy kevés drótháló is megteszi. Roger ketrece 100 x 50 cm-es alapterületű. Az alja egy darab mőanyagpadló. Ebben ugrálni is tud, és kinyújtózhat teljes hosszában.
A gyári ketrecek alja lecsatolható, ezért ezekbe szórhatunk forgácsot alomnak. A házilag készített ketrecbe azonban tegyünk külön almot: egy mőanyag tálka, doboz forgáccsal vagy ruhaanyaggal (pl. egy rossz lepedővel) kibélelve. Ez utóbbi mosható, cserélhető.
A ketrecben legyen önitató, gumis aljú fémtálka, amit az állat nem tud felborítani, esetleg egy szénatartó fémrács. Ha kedveskedni akarunk a nyuszinak, alakítsunk ki a ketrecben búvóhelyet. Tökéletes erre a célra egy nagyobb átmérőjű műanyag cső.
Az almot és a ketrecet 2-3 naponta takarítani kell. Így megelőzhetők a kellemetlen szagok. A nyuszi hamar szobatisztaságra szokik, ami azt jelenti, hogy az alomba vizel. A bogyószerű ürülék nagy részét is itt pottyantja el, de ezt nem képes szabályozni, mivel anyagcseréje rendkívül gyors.
Az étrend
Az étrend alapvetően három fő irányvonalból tevődik össze: magok, zöldek és csemegék, nasik. A boltokban kapható speciálisan nyuszik és más rágcsálók számára összeállított magkeverék, amely kukoricát, napraforgó-magot, árpát, szárított borsót tartalmaz. Ezt kiegészíthetjük granulátum formában árult nyúltáppal, de csak módjával, mert kedvencünk elhízhat tőle. Magkeverék mindig legyen előtte, folyamatosan ellenőrizzük, nem üres-e a tál. Zöldségek közül a nyuszi leginkább a káposztákat, a salátát, répát, almát, uborkát és céklát szereti (utóbbi elszínezi a vizeletet!). Kedveli a retek- répa- és karfiollevelet is. Vannak
 | édesszájú nyuszik, ők imádják a csokikat, kekszeket, babapiskótát, aszalt gyümölcsöket, tejszínhabot, jégkrémet - ha hagynánk, hogy falja ezeket. Az ő érdekükben azonban csak nagyon ritkán és nagyon kis mennyiségben adjunk nekik ezekből a finomságokból, a szervezetük ugyanis nem alkalmas az ilyen tápanyagok tökéletes feldolgozására.
Az önitatóban mindig legyen friss víz, mivel éjszaka különösen sokat isznak. A szépiacsont nemcsak papagájoknak hasznos, a nyuszi számára is megfelelő fog- és körömkoptató illetve kalciumpótló anyag.
„A nyuszi egy kissé bogaras" avagy a szokások rabjai
Mint minden állatnak, a nyusziknak is megvannak a maguk fajspecifikus szokásai. Nem árt, ha ezekről előre tájékozódunk, nehogy később érjen bennünket kellemetlen meglepetésként kedvencünk viselkedése. Aki az alábbi sorokat elolvasva úgy érzi, nem biztos, hogy tolerálni tudja ezeket, inkább ne törpenyuszit vásároljon!
A nyuszik csendes állatok, alig hallható makogó hangot is csak ritkán, elsősorban párzási inger esetén adnak ki. Képesek azonban apróbb zajt csapni (ivás, kaparás), ami különösen éjszaka lehet zavaró Életritmusuk gyorsabb, mint az embereké. Félóránként esznek, éjszaka is viszonylag élénkek, kb. 10 percet képesek egyfolytában „aludni" az oldalukra dőlve, de ezt napjában többször is megteszik.
 | Akkor kezdenek igazán „élni", ha szabadon engedjük őket a lakásban. Nagyokat ugrálnak, szökkennek (akár az ágyra, fotelra is), minden zugba bebújnak (kiváló portörlők), ha valami útjukat állja, kaparni kezdenek. Álluk alsó részével minden számára elérhető tárgyat végigdörzsölnek, ezt hívják jelölésnek. Mint minden rágcsáló, imádak rágni. Nincsenek biztonságban az elektromos vezetékek, a falak sarkai és a fontos iratok sem. Takarólécekkel, betömött nyílásokkal megóvhatjuk kedvenceinket.
 | A nyuszi nem bírja a hőséget, ezért nyáron a hideg kőpadlón vagy parkettán szeret kinyújtózni. Tiszta állat, sokat mosakodik és nyalja a bundáját. A fül-és pofamosás külön látványosság, barátainknak cirkuszi szenzációként mutogathatjuk.
Végül két kényes téma: az ürülék és a párzás. A nyusziknál kétféle ürüléktípus van: a bogyószerű ürülék és a lágy bélsár. Ez utóbbit gyakran felnyalják maguk után, illetve letisztítják magukról. Olyan anyagokat tartalmaz, amely segíti számukra az emésztést. Ha elfogadjuk ezt, egyáltalán nem tűnik majd visszataszítónak.
 | Ami a párzást illeti, hím nyuszik esetében elég gyakori az inger. Bizonyos pózok kiválthatják, például, ha a hasat simogatjuk, és kéz- vagy lábfejünket alájuk csúsztatjuk. Próbáljuk ezeket a véletlenszerű mozdulatokat elkerülni! Ezen kívül vannak bizonyos időszakok, mikor a nyuszi nyugtalan, mindent „megmászik", alig eszik napokig. Ilyenkor nem érdemes sűrűn kivenni a ketrecből. A nyuszik egyébként nagyon édesen udvarolnak. Hosszú perceken át körbefutkossák imádatuk tárgyát, orrukkal bökdösik, fogaikkal finoman csipkedik a „menyasszonyt". A szerelmes nyuszi egy kis megnyugtató fejsimogatással könnyen lehűthető, ha mégsem, vissza a ketrecbe.
„Imádom a gazdimat!"
| A nyuszigazda tízparancsolata
1. A jó gazdi legalább 12-13 éves
2. A jó gazdi felelősségteljes.
3. A jó gazdi nem feledékeny.
4. A jó gazdi naponta kiveszi a ketrecből kedvencét legalább 2-3 órára.
5. A jó gazdi egy élettérben lakik kedvencével, nem zárja külön helyiségbe.
6. A jó gazdi rendszeresen tisztán tartja az állatot.
7. A jó gazdi rendszeresen feltölti tálkáját, finomságokkal kedveskedik neki.
8. A jó gazdi beszél kedvencéhez és simogatja.
9. A jó gazdi óvja kedvencét minden veszélytől.
10. A jó gazdit nem zavarják a törpenyuszi-szokások |
 | A kis korától kézhez szoktatott nyuszi idővel igazi gazdi kedvencévé válik. Imádja, ha simogatják, ha ilyenkor a padlót, vagy a lábát nyalja, közben pedig a fogát ropogtatja, az annak a jele, hogy jól érzi magát. Kedves szokása, hogy a ketrecben két lábra állva üdvözöl bennünket, mikor hazajövünk. Valójában ez csak egyet jelenthet: „Vegyetek már ki!"
Ha az ugrálásban elfárad, kinyújtózva lefekszik a gazdi lábához vagy közelében, de arra is volt már példa, hogy mellém feküdt az ágyban. Gyakran követ bennünket, ahogy a lakásban járkálunk, ilyenkor vigyázni kell, nehogy rálépjünk.
Hallgat a nevére, leginkább arra a hangsúlyra, ahogyan szólunk hozzá. Tudja, ha rosszat csinál, csak elég elindulni felé, már fut is vissza. Öntörvényű kis állat, ritkán szereti, ha fogják. Ilyenkor erős hátsó lábaival rúghat, karmolhat. Kisgyereknek ezért nem engedjük megfogni. Megijedhet, kiejtheti kezéből, ami a nyuszi számára is
 | súlyos sérülést okozhat. A biztos tartás: kisebb nyúl korban tarkónál a bőr összefogása, később mellső lábak alatt hátulról két kézzel viszonylag szorosan átfogni, és eltartani magunktól. Határozott fogásban a nyuszi is nagyobb biztonságban érzi magát, és kevésbé tiltakozik. Idegenekkel nem mindig barátkozik. Legyünk óvatosak, mert kedveskedni akaró vendégeinket meg is haraphatja!
A házinyulak egészségvédelme
A nyulak különböző életszakaszaiban eltérőek a leggyakrabban jelentkező betegségek is.
Szopós korban a nyulak igen érzékenyek a hőmérsékletváltozásra és a relatív páratartalomra. Az újszülöttek számára a fészekben 30-32C°-ot kell biztosítani! Tenyészetekben, ahol az állatlétszám nagyobb, számolni kell a relatív páratartalom növekedésével. A magas páratartalom a légzőszervi problémák jelentkezésén túl egyes kórokozók, főként a bőrgyulladást okozó gombák elszaporodását is elősegítheti. Az ilyen párás helyiségben tartott, nem kellően elzárt nyúltápok megpenészesedhetnek. A vemhes és a szoptató nyulak különösen érzékenyek a takarmány íz-és illatanyagaira, ezért ebben az életszakaszban különösen fontos, hogy jó minőségű táppal etessük őket, mert a nem megfelelő minőségű takarmány súlyos bélgyulladást idézhet elő. A 2-4 hetes szopós állatok között szórványosan sárgás színű hasmenés fordulhat elő, amit E. coli baktérium okoz. A megbetegedett állatok sok esetben különösebb tünetek nélkül elpusztulnak. A fertőzés megelőzésében nagyon fontos a nyúlketrecek rendszeres (napi) tisztítása, illetve indokolt esetben fertőtlenítése. Szintén a szopós nyulak hasmenését okozhatja a kokcidiózis, amely az állatokat 2 hetes koruk után veszélyezteti. Az állatok kezdetben anyjuktól, később a fertőzött szilárd takarmányok fogyasztásával vehetik fel a belső élősködő fejlődési alakjait. A betegség terjedését nehéz megállítani, különösen nagy tenyészetekben.
Szopós korban az elhullások zöme a kisnyulak testének lehűlésére, az anya által történő elpusztításra, vagy a szervezet gyengeségére vezethető vissza.
A választás idején (4-6 hetes kor környékén) főként az emésztőrendszer megbetegedései okozhatnak problémát. Ezek gyakori tünete a hasmenés, amely legtöbbször nem fertőzéses eredetű, hanem a szilárd táplálékra való áttéréssel együtt járó bélflóra változás okozza.
Hasmenést okozatnak még különböző, a bélcsatornában elszaporodó belső paraziták is.
Rendszerint a választás körüli időszakban jelentkezik a Tyzzer-féle betegség, amelyet a Clostridium piliforme nevű baktérium okoz. Főként a 6-12 hetes fiatalok fertőződnek meg, a 2-3 napig tartó vízszerű, esetenként véres hasmenést követően a megbetegedett állatok tömegesen hullanak el. A rossz higiéniás körülmények és a fennálló kokcidiózis hajlamosítanak a betegség kialakulására. A betegség gyógyítása a higiéniás viszonyok javításával illetve antibiotikumos kezeléssel kísérelhető meg.
A növendék nyulaknál tömegesen fordulhat elő gyomor- és bélgyulladás, amely gyakran elhullást eredményez. A nem megfelelő vagy hiányos táplálás elősegíti a kórokozó elszaporodását. Ha a nyulak étvágytalanok, sárgás hasmenésük van, sokat gubbasztanak, esetleg a kiszáradás jelei mutatkoznak, mindenképpen gondoljunk erre a bakteriális betegségre. A növendék nyulak között szintén gyakori emésztőszervi probléma a felfúvódással járó bélsárpangás. Ilyen esetben a bélsár mennyisége fokozatosan csökken, az ürített bélsárgolyók aprók és szárazak. Miután a bélgázok nem tudnak eltávozni, az állat fokozatosan felfúvódik. A betegség hátterében általában takarmányozási probléma áll. Mindenképpen mellőzzük a puffasztó hatású zöldtakarmányok etetését. A frissen kaszált zöldeket csak fonnyasztva és többször, kis mennyiségekre osztva adjuk az állatoknak.
A kifejlett állatok legjelentősebb betegségei a következők: mixomatózis, nyulak vérzéses betegsége, pasteurellózis, heveny felfúvódás, rühösség, bőrgombásodás.
A mixomatózis a házi és üregi nyulaknak a fejen és a testnyílások környékén nagy, vizenyős duzzanatokkal vagy göbökkel járó, gyakran elhullással végződő betegsége. A járványok elkerülésében nagy jelentősége van az állatok betegség elleni vakcinázásának. A megelőzés azért döntő fontosságú, mert a betegség nem gyógykezelhető. A vírust a hártyás szárnyú rovarok, főként szúnyogfélék terjesztik. Ez az oka annak, hogy a vizes területek környékén gyakrabban fordul elő ez a betegség. A betegség első jelei 7-10 napos lappangási idő után legtöbbször a fülkagylókon jelentkeznek, majd a szemhéjakon és az orrtájékon is kialakulnak a kocsonyás duzzanatok.
A nyulak vérzéses betegsége viszonylag új betegség, 1984-ben Kínában tapasztalták először. Csak 4-5 hetesnél idősebb nyulak betegszenek meg, a fertőzés gyorsan terjed, és a betegek jelentős része el is hullik. 1-2 nap lappangási idő után az állatok hirtelen bágyadttá válnak, nehezítetten lélegeznek és véres, habos váladék ürül az orrnyíláson keresztül. Megelőzésre védőoltás áll rendelkezésre.
A pasteurellózis kórokozójával a nyulak már szopós korukban fertőződhetnek az anyjuktól. Azokban az állományokban, ahol a betegség megjelent, a fertőzés tartósan megmaradhat, és évről évre elhullást okozhat. A tünetek megjelenését és súlyosságát a hajlamosító tényezők (pl. zsúfolt tartás, nedves, hideg hely, elválasztott almok összekeverése) jelentősen befolyásolják. A tünetek orrfolyással, tüsszögéssel, könnyezéssel kezdődnek, majd fokozatosan nehézlégzés alakul ki. A betegség következtében középfülgyulladás, méhgyulladás, gennyes hashártyagyulladás és bőr alatti tályogok is kialakulhatnak. Ha vemhes állat fertőződik, gyakran vetélés lesz a következménye. A betegség gyógykezelése antibiotikum adásával kísérelhető meg.
Az emésztőszervi betegségek közül a bélsárpangás és a heveny felfúvódás sok gondot okozhat a nyúltartóknak. Ezek megelőzését a helyes étrendi szabályok betartásával elősegíthetjük.
A rühösséget atkák okozzák, melyek a fület és a fejet támadják meg. A fertőzés erős viszketéssel jár, aminek következtében a nyulak véresre vakarják viszkető testrészeiket. Előrehaladott esetben a fülkagyló belső felületén pörkös felrakódás figyelhető meg. Az idejében alkalmazott megfelelő gyógykezelés és egyidejűleg a tartási hely fertőtlenítése általában eredményre vezet.
Nyulaknál is viszonylag gyakran találkozhatunk gombák okozta bőrbetegséggel. A gombák szaporodásának kedvez a nyirkos, nedves környezet, amely a rosszul szigetelt nyúltartó helyiségekben alakulhat ki. Gombával a szennyezett takarmányok révén is fertőződhetnek a nyulak. Ilyenkor a fejen, nyakon és a végtagokon szőrhiányos területeket találhatunk. A gyógykezelést célszerű minél hamarabb megkezdeni. Az optimális mikroklíma és a megfelelő higiéniás viszonyok biztosításával megelőzhető a fertőzés.
Nagy melegben, főleg szállítás közben a hőguta veszélyeztetheti nyulainkat. Mivel a nyulaknak csak nagyon kevés verejtékmirigyük van, nem tudnak izzadni, és így hőt leadni. A szapora légzés, izgatottság a hőguta vészjósló jelei lehetnek. Nyáron fokozottan figyeljünk nyulainkra, nehogy a tűző nap hosszabb ideig érje ketrecüket.
Egyes nyulaknál bizonyos fogrendellenességek is előfordulnak, amely leggyakrabban a metszőfogak túlnövését és elferdülését jelenti. Ezekben az esetekben a túlnőtt fogrész lecsípése indokolt. Mivel a nyulak metszőfoga állandóan nő, mindig biztosítsunk számukra rágófát, vagy valamilyen kemény rágható anyagot.
Kisemlősök
A házinyúl szaporítása
A nyulak nagyon szapora állatok, viszonylag könnyen tenyészthetők. Egy anyanyúl általában 6-8 kisnyulat (nyúlfit) hoz a világra egy ellés alkalmával.
A nyulak fajtától függően 4-6 hónapos korban válnak ivaréretté. A megtermékenyülés természetesen csak ez után történhet meg. A nőivarú állat csak akkor hajlandó párzásra, ha ivarzik. Az ivarzás átlagosan 10-14 naponként következik be. Az ivarzás külső jegyei a következők: megduzzadt ivarnyílás, sötét vörös nyálkahártya, gyakori vizelési inger, megváltozott étvágy.
A nyulaknál a peteleválást a párzás idézi elő, mely 9-10 órával a párzást követően történik meg. Fedeztetésre mindig az anyanyulat vigyük a bakhoz, mert a bakok kevésbé védik a territóriumukat. Az anyanyulak sokkal jobban védik környezetüket és agresszívvá válhatnak az "idegenekkel" szemben. A párzás csak pár másodpercig tart, de a termékenyülési arány igen magas, közel 80%. Általában a tenyészetekben 6-10 anyanyúlra 1 bakot tartanak úgy, hogy a bakkal naponta maximum kétszer fedeztetnek.
A vemhesség általában 31 napig tart, de ezt az időtartamot egyes tényezők kismértékben növelhetik (első fialás) vagy csökkenthetik (gyors fejlődésű fajták).
A vemhesség tényét a gyakorlott szakember tapintással állapítja meg, mely a vemhesség félidejétől lehetséges. Szemmel a vemhesség körülbelül a 24. nap környékén észlelhető. A vemhesség alatt az anyanyulaknak teljes nyugalomra van szükségük, mert a váratlan események könnyen vetélést okozhatnak. Pár nappal a várható fialás előtt ellető ládát kell a ketrecbe helyezni, melyet előzőleg puha anyaggal (pl.: finom szálú réti szénával) béleltünk ki. Az anyanyúl ezt valószínűleg saját mellkasi, alhasi szőrével is kiegészíti, ezt nevezik fészeképítési magatartásnak.
Mivel a vemhes anyáknak a vehemépítés, és majd a szoptatás miatt többlet tápanyagbevitelre van szükségük, a takarmányfogyasztásukat nem szabad korlátozni. A vemhesség utolsó két hetében a szoptatást előkészítendő lédús takarmányok adása javasolt.
Ellés körül az anyanyulak vízigénye akár a megszokott adag háromszorosára is növekedhet, ezért rendszeresen ellenőrizzük, hogy van-e az állatnak elegendő mennyiségű friss ivóvize.
Általában a nyulak éjszaka fialnak, komplikáció csak ritkán fordul elő. Ha viszont az anya nagyon nyugtalan és hiába erőlködik, hívjunk mihamarabb állatorvost.
A nyúlfikhoz csak óvatosan és csak indokolt esetben nyúljunk, úgy, hogy az anyát előzőleg elzártuk, mert különben karmaival komoly sérüléseket okozhat kezeinken. Az újszülött kisnyulak még teljesen magatehetetlenek, szinte csupaszok, testüket csak vékony piheréteg borítja. Valódi szőrük csak 4-5 nappal a megszületésük után kezd kinőni. Szemük és fülük a 10. nap környékén nyílik ki. A fészekből háromhetes kor tájékán másznak ki először.
A kisnyulak 21 napos korukig szopnak, utána kezdődik meg a fokozatos elválasztás. A szoptatás általában rendben megy, ám ritkán előfordul, hogy az anyánál emlőgyulladás alakul ki. Ilyenkor az állatorvos megfelelő gyógyszerekkel kezeli az anyanyulat, de ilyen esetben mindenképpen fel kell készülni a kisnyulak tejpótlóval történő mesterséges felnevelésére.
A harmadik hét után a kisnyulak fokozatosan áttérnek a szilárd táplálékra. Ekkor a legfontosabb, hogy a növekedésükhöz szükséges magasabb fehérjetartalmú tápot biztosítsunk a számukra. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
