Az angol szetter , kiváló vadász adottságain túl igazi családi kutya. Kedvességük, odaadó szeretetük, szépségük és eleganciájuk és nem utolsó sorban a határtalan alkalmazkodó képességük igazi élménnyé teszi a velük való együttélést.

Mód Éva 1986-ban kezdett el foglalkozni tenyésztésükkel. Első angol szetterét, Dantont, továbbiak követték, majd az 1993-as első alom megszületése után különböző nála született almokból tartott meg kölyköket, akik igen szép kiállítási eredményeket - Világ- és Európa győztes, sokszoros hazai és nemzetközi győztes és klubgyőztes címek - értek el. Eddig kilenc Blue Jeans angol szetter teljesítette a championátus feltételeit, ami igen nagy öröm és szakmai elismerés számára.

A Háziállat Online Mód Évával beszélgetett az angol szetter erényeiről és kimagasló képességeiről.
 
Háziállat Online: Számon tartja az Ön kenneléből származó kutyusokat? Van, akivel kapcsolatot is ápol?

Mód Éva: Azokkal a gazdikkal, akik igénylik a kapcsolattartást, természetesen tartom a kapcsolatot, ha szükséges, szívesen segítek tanácsokkal a kutya tartásában, nevelésében, vagy "csak" nagyon szívesen hallgatom az új családtaggal kapcsolatos beszámolókat. Nagyon kedves történeteket hallok ilyenkor, melyek gyakran nagyon ismerősek a saját kutyáimmal kapcsolatosan. Az összes tőlem származó kiskutya gazdájának az adatait nyilvántartom és kérem is a gazdikat, hogy tájékoztassanak esetleges cím vagy telefonszám változásról. Csak így tudok én, vagy a fajtaklub segíteni, ha esetleg a kutyus eltűnik, és idegenek találják meg. Ezért is nagyon fontos, hogy a kutyust a gazdija a saját nevére írassa át a MEOE-nél.

HO: Miben kell igazán jónak lenni, hogy valaki ilyen címekkel büszkélkedhessen?

MÉ: Szerintem a hozzáértés és a szerencse is nagy szerepet játszik abban, hogy sikeres kutyákat tenyésszen egy tenyésztő. Ismerni kell a felmenő és oldalági rokonokat, és el kell dönteni, hogy milyen típust helyezünk előtérbe. Az angol szettereknél két nagy típus létezik, az angol és az amerikai típus. A típusok keverése nem szerencsés.

Egy kiállítási kutya tartása eltér a házi kedvencként tartott kutyáétól, több odafigyelést kíván, hogy a kutya a lehető legideálisabb körülmények között fejlődhessen. De a legfontosabb, akár kiállítási vagy kanapé sztárt szeretnénk, a szeretet. E nélkül nem szabad még arra gondolni sem, hogy állatokkal foglalkozzunk.

HO: Nagy mozgásigénye miatt csak aktív, szabadbajáró családoknak ajánlja az angol szettert?

MÉ: A szetterek valóban nagy mozgásigényűek, viszont nagyon családcentrikusak. Az angol szetter nyugodt kutya, szabadban vidáman szaladgál, de a legfontosabb a gazda. A legjobb az, ha a kutyus mind a lakásban, mind a kertben lehet.

Természetesen a nevelésen sok múlik, minden alapja a kölcsönös bizalom (és ezt csak egyszer lehet elveszteni). A lakásban nyugodtan heverészik, ha megfelelő mozgás mennyiséget biztosítanak neki.

HO: Speciális testhelyzettel jelzi a vadat - tanítják vagy ösztön?

MÉ: Az angol szetter, mint a többi angol vizsla, mellső lábát felemelve, félig lelapulva, remegő orrcimpákkal állja a vadat. Ez ösztönös viselkedés, a tanítással azt lehet megerősíteni, hogy addig álljon, amíg a gazdája vagy a vezetője oda nem ér hozzá, ne "ugorjon be". Ez a teljesítmény és munkaversenyeken kizáró ok.
 
HO: A pointer vagy a szetter jobb a vadászatban?

MÉ: Mind a pointer, mind pedig a szettert a lövés előtti munkára tenyésztették (a terület lekeresése, a vad megtalálása, "vadmegállás" és esetleg lövés után a lőtt vad behozása. Szárnyas vadakra használják őket.
A pointereket jobban kedvelik rövid szőrük miatt is, a szetterek hosszú szőrének rendbetétele a vadászat, munkaverseny, vagy egy egyszerű erdős - mezős területen való séta után komoly munkát igényel. Mindkét fajta kitűnő vadászösztönökkel rendelkezik, hazánkban a pointereket használják gyakrabban vadászatokra, de például Franciaországban az angol szetterek nagyon közkedveltek a vadászok körében. Az 1989-es Magyarországon megrendezett Vizsla Világbajnokságon a Világbajnoki címet egy francia angol szetter nyerte meg.

HO: Mennyi időbe telik, míg csontjai annyira megerősödnek, hogy futni vihessük?

MÉ: A szetterek csontfejlődése kb. egy éves korukra fejeződik be. A kölyköket és a növendék kutyákat futtatni nem szabad, mert a fejlődésben lévő izületekre az intenzív mozgás túl nagy terhet ró. Annyit mozogjon a kutyus, amennyi jól esik neki, de óvni kell az órákig tartó rohangálástól, nagyobb testű kutyákkal való vad hancúrozástól. Ez persze vonatkozik a többi kutyafajtára is.

HO: Laverack szetter - milyen gyakran használják ezt a kifejezést angol szetterekre?

MÉ: A Laverack szettert hazánkban nem, vagy csak nagyon ritkán - szakirodalomban - használják az angol szetterekre. A szakirodalom használja akkor, amikor elkülöníti a Laverack angol szettereket a Llewellin angol szetterektől. Mr.Laverack az életét az angol szetterek tudatos tenyésztésének szentelte és ő írta meg az angol szetterekről szóló első könyvet, amely 1872-ben jelent meg. Mr. Llewellin folytatta Mr.Laverack tenyésztői munkáját, de az ő általa tenyésztett angol szetterek típusa eltért Mr.Laverack angol szettereitől. Az Amerikai Egyesült Államokban a Llewellin féle angol szettereket külön törzskönyvezték a Mr.Laverack által tenyésztett angol szetterektől.

Szerző/Forrás: Háziállat Online

A Dr. Háziállat rovatban olvasóink gyakran fedezhetik fel dr. Horváth László magánállatorvos nevét a kérdésekre adott válaszok alatt. A név mellett minden esetben olvasható az "Állatorvosi Elsősegély-szolgálat" felirat is. Utánanéztünk, hogy mi lehet ez: az állatorvos honapjáról az derült ki, hogy e ritka szolgáltatás épp 10 éve indult. Itt az ideje, hogy feltegyünk néhány kérdést a doktor úrnak.

Háziállat Magazin: Ünnepel az állatorvosi elsősegély-szolgálat?

Horváth László: Igen, valóban egy kerek évfordulóhoz érkeztem, most a napokban van az Állatorvosi Elsősegély-szolgálat 10. születésnapja. 1995. november végén, egészen pontosan november 20-án indult útjára ez a szolgáltatás.

HM: Elárulja nekünk, hogy miért éppen ezzel kezdett el foglalkozni akkoriban?

HL: Az állatorvosi magánrendelők a 90-es évek elején kezdtek megnyílni. 1995-ben, amikor eljöttem a korábbi munkahelyemről, az Állatorvos-tudományi Egyetemről, már elég sok kisállat rendelő működött a Fővárosban. Nekem akkor nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy sokadiknak álljak be a sorba, és elmenjek valahová rendelni, már csak azért sem, mert én 15 éven át csak állatorvosi belgyógyászattal foglalkoztam, így például a rendelői munkához szükséges sebészi dolgokban szinte teljesen kiestem a gyakorlatból. Ráadásul miután az Egyetemi munka alatt rengeteget ügyeltem, az oda beérkező telefonhívásokból tisztán és világosan láttam, hogy az állattartók akkor vannak a leginkább bajban, amikor valami miatt képtelenek az állatukat elcipelni egy állatorvosi rendelőbe. Ettől függetlenül persze a beteg állatok segítséget igényelnek, így igény van az otthoni elsősegélyre. Miután közgazdasági alaptétel, hogy arra érdemes vállalkozni, amire kereslet van, így én igyekeztem ezt kihasználni. Arra gondoltam, miért ne azt csináljam, amihez a legjobban értek?

HM: Mi a különbség a sürgősségi és a normál betegellátás (állatorvoslás) között?

HL: A sürgősségi ellátásnál alapkövetelmény, hogy a beteget ellátó állatorvos kellő tapasztalatok birtokában gyorsan felismerje, hogy hol van a baj, és el tudja dönteni, hogy életveszélyben van-e a beteg állat, ha valamilyen kezelést nem kap meg minél előbb. Így a sürgősségi ellátásnál nem nagyon van idő arra, hogy "elpepecseljen" az ember a vizsgálattal. Határozottnak és célratörőnek kell lenni. Emellett viszont legtöbbször - főleg ha a sürgősségi ellátás nem egy rendelőben történik, hanem a gazdi lakásán, vagy a nyílt utcán - nem állnak rendelkezésre műszerek, nincs komoly eszközpark a háttérben, laborvizsgálatokból is legfeljebb a gyorsteszteket lehet használni.

HM: Mikor vegyünk igénybe sürgősségi ellátást?

HL: Sürgősségi ellátásra akkor van szükség, amikor az állat hirtelen lesz beteg, szinte egyik óráról a másikra, vagy éppen baleset, mérgezés éri. Ha vér folyik, akkor is mindenki számára nyilvánvaló, hogy sürgős segítségre van szükség. Ha pedig azt nézzük, hogy időben mikor van erre igény, akkor azt mondhatom, hogy elsősorban akkor, amikor az állatorvosi rendelők már - vagy még - zárva vannak: esténként, éjszaka, hétvégeken és ünnepnapokon.

HM: Milyen gyakran fordul elő, hogy éjfélkor csörög a telefon?

HL: Előfordul, mégpedig nem is túl ritkán. Persze azért ez változó, de nagy általánosságban azt mondhatom, hogy hetente egyszer biztosan előfordul. De az utóbbi években, amikor már eléggé elterjedt lett a fővárosi köztudatban a telefonszámom, gyakran kapok olyan telefonhívásokat is, amelyekben nem is közvetlen segítséget, hanem inkább jó tanácsokat kérnek tőlem. Legutóbb éppen az elmúlt éjszaka közepén magyaráztam valakinek, hogy az éjfélkor beadott fájdalomcsillapító után nem érdemes másikat beadni a kutyájának reggelig. Egy-egy ilyen hívás után legtöbbször gyorsan elalszom, de most nagyon sokáig nem sikerült.

HM: Stesszes munka lehet. Mi szerint válogat, hogy mit vállal el?

HL: Kezdettől fogva az az alapelvem, hogy rám és a szolgáltatásomra akkor van szükség, ha más megoldással nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet az állatot állatorvoshoz juttatni. És ennek megfelelően ez a legfontosabb feltétel is, aminek teljesülnie kell ahhoz, hogy elvállaljak valamit! Adott esetben számtalan szituációfüggő oka lehet annak, hogy mi miatt nem lehet szállítani egy állatot, de leginkább a beteg méretei, esetleg a váladékokkal való szennyezettsége szokott előfordulni. Ha egy állat bármilyen más megoldással elvihető, vagy eljuttatható egy nyitva tartó rendelőbe, akkor mindig ezt a megoldást célszerű választani, mert ott biztosan jobbak az ellátás feltételei és lehetőségei. Sokan vannak úgy, hogy maguktól nem jönnek rá, mi módon lehet ezt megoldani, így gyakran előfordul, hogy megfelelő tanácsokkal vezetem rá a riadt gazdit a megoldásra.

HM: Több állatorvossal dolgozik együtt? Gondolt már egy elsősegély-hálózat kialakítására?

HL: A szolgáltatást kezdettől fogva egymagam működtetem, aminek az egyik oka az, hogy erre a teljesen kiszámíthatatlan munkára, a rendelkezésemre álló viszonyok között nem lehet társakat találni. Miután soha nem lehet tudni, hogy mikor érkezik a következő hívás, nehéz lenne azt megszervezni, hogy mindig legyen velem valaki, akár állatorvos, akár állatápoló. Az induláskor egyébként az volt a tervem, hogy a szolgáltatást olyan szintre fejlesztem majd, hogy lesz egy központi hely, ahol az ügyeletes személyzet 24 órában várja a hívásokat, és azonnal indulni tud, ha hívás érkezik. Ez azonban csak akkor működhetne így, ha ezt a szolgáltatást teljesen "cégszerűen", és csak erre a feladatra koncentrálva lehetne működtetni. Ehhez viszont vagy komoly tőkére lenne szükség - ez pedig nekem sajnos nincs meg - vagy be kellene vonni más finanszírozókat, tőkéstársakat, például az állatvédő szervezeteket. Erre vannak nagyon jó példák Nyugat-Európában.

Példaképeim a müncheni állatmentők, akik profi módon látják el a feladatukat. A saját tapasztalataim azonban az elmúlt években azt mutatták, hogy erre a speciális szolgáltatásra nálunk ugyan van igény, de azért mégsem akkora, hogy ez eltartson egy több állatorvossal, esetleg más segítőkkel működő szolgálatot. Megfelelő esetszám, és fizetőképes kereslet hiányában így nem került sor a vállalkozás ilyen irányú fejlesztésére. Sőt, azt kell mondanom, hogy én magam is hamar becsukhatnám a boltot, ha csak ebből kellene megélnem! Így kénytelen vagyok a "mentős" munkát kiegészíteni egy amolyan házhoz járó "házidoktorbácsis" tevékenységgel is.

HM: Pedig tele vannak az utcák kóborló állatokkal, közülük sokat elütnek az autók, és más állatok is gyakran szorulnak segítségre!

HL: Igen, ez valóban így van, de van egy nagyon fontos jellemzője az én szolgáltatásomnak, ami alapvetően megkülönbözteti azt a karitatív "rokonaitól", ez pedig az, hogy ez egy vállalkozás! És miután ez a vállalkozás "egyéni vállalkozás", így a felmerülő költségek megtérülése mellett valamennyi haszonnal is kell járnia, ellenkező esetben nem tudnám belőle sem magamat, sem a családomat eltartani. És van még egy fontos körülmény, ami megkülönböztet a karitatív állatmentőtől: én csak az állatorvosi segítséget tudom nyújtani, az állat elhelyezésben azonban nem, vagy csak nagyon áttételesen tudok segíteni. E nélkül pedig nehéz lenne karitatív állatmentést végezni, mert az ellátás után is történnie kell valaminek a sérült állattal, el kellene helyezni valahová. Szóval az én "célközönségem" elsősorban nem a gazdátlan állatok köre, hanem azoké, akiknek van gazdija, csak ő éppen valami miatt nem tud állatorvoshoz jutni a jószágával.

HM: Ha már a fizetőképes keresletről volt szó, mennyibe kerül mondjuk az éjszakai, vagy a hétvégi, háznál történő ellátás? Meg tudják ezt fizetni az állattartók?

HL: Erre a kérdésre legelső reakcióként azt kell, hogy mondjam, hogy minden attól függ, hogy kinek, mikor, mi éri meg. Az áraim - amelyeket egyébként nem titkolok senki elől, fenn vannak az interneten, bárki megnézheti őket a honlapomon - alapvetően megfizethetők. Főleg akkor, ha valóban szükség van a gyors segítségre, és nem arról van szó, hogy kettőt köhintett a kutya, ami miatt a gazdi aggódik. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy aki saját maga nem tudja megoldani az állatának egy nyitva tartó ügyeletre való elszállítását, annak a rendelői ügyeleti díjakon kívül, ami szintén nem olcsó ezekben az időszakokban, még az oda-vissza szállítási költségeket is ki kell fizetnie. Ha ezeket összeszámoljuk, sokszor az jön ki végeredményként, hogy sokkal gazdaságosabb engem elhívni, mint az állatot elvinni.

Fontos körülmény az árak megítélésében az is, hogy mivel ez a szolgáltatás csak a Fővárosban vehető igénybe, itt azért más árszínvonalról beszélünk, mint vidéken. És ne felejtsük el azt sem, hogy ma már az Állatorvosi Egyetem ügyeletére is 15 ezer Ft a "beugró", ami már eleve magasabb összeg, mint az én kiszállási és vizsgálati díjam. Egyébként, ha valaki a segítségemet kéri, én minden esetben előre tájékoztatom a várható költségekről. Így senkit nem érhet meglepetés, amikor a fizetségre kerül a sor. Viszont vannak, akik az összeg hallatán mégis meggondolják magukat, és visszamondják a beteghívást.

HM: Ha egyedül dolgozik, hogyan tudja megoldani a folyamatos szolgáltatást? Nem lehet könnyű 365 napon át folyamatosan készen állni!

HL: Ezt a kérdést nagyon sokan fel szokták tenni nekem, köztük az állatorvos kollégáim is. A válaszom mindig az, hogy nem eszik ezt a kását olyan forrón! Ahogy korábban már említettem, rettentően kiszámíthatatlanok az igények. Van úgy, hogy napokig nem érkezik egyetlen sürgősségi beteghívás sem. Máskor meg naponta van három, vagy néha több is. A kezdeti időkben minden hirdetésemben olyan megfogalmazás szerepelt, ami azt sugallta, hogy engem elég hívni, én az év bármely napján, bármikor azonnal megyek. Később ezeken sokat finomítottam, és az utóbbi években a "marketingmunkámnak" az a legfontosabb üzenete, hogy hívjanak, azután majd megmondom, hogy az adott helyzetben tudok-e segíteni, vagy sem.

Az én telefonom egy-két nagyon rövid időszakot leszámítva folyamatosan be van kapcsolva, mindig elérhető vagyok. Nagyon sok esetben már az is hatalmas segítséget jelent a bajtól megrémült és kétségbeesett tulajdonos számára, ha valaki higgadtan elmagyarázza neki, hogy mit tud tenni, milyen megoldási alternatívák léteznek a problémára. És végül, ha az ember őszinte az állattartókkal, akkor ők is megértők tudnak lenni, ha éppen szabadságon vagyok, vagy betegen fekszem, netán bármi más ok miatt éppen mégsem tudok segíteni. Összességében azonban elmondható, hogy az év legnagyobb részében az állattartók rendelkezésére tudok állni.

HM: Az a kifejezés, hogy "sürgősségi ellátás", sok mindent betakar. Mondana valamit arról, hogy konkrétan milyen esetei szoktak előfordulni?

HL: Valóban vannak gyakori, visszatérő problémák. Sok munkát adnak a kutyák közötti marakodások, verekedések, néha úgy, hogy a tulajdonos két kutyája esik egymásnak. Sok a különféle baleseti sérülés is. A belgyógyászati esetek között a hirtelen jött magas láz vezeti a rangsort, mert ez a kutyákat is, és a macskákat is egyaránt könnyen ledönti a lábukról. Ettől aztán nagyon beteg benyomást tudnak kelteni. Gyakori probléma kutyák esetében a gyomorcsavarodás, valamint az idősebb, nagy testű állatok hirtelen hátsótestfél-bénulása. Érdekesség, hogy nagyon sok idős, beteg állat végleges elaltatásához hívnak. Gyakran hosszú hetekig próbálkoznak a kezelésükkel, remélik, hogy talán jobban lesznek, de éppen ellenkezőleg, rosszabbodik az állapotuk és valahogy mindig éppen estére, vagy a hétvégére kerülnek olyan állapotba, amikor a gazdájuk már nem bírja nézni az állat szenvedését. Ekkor lesz hirtelen nagy szükség rám.

HM: Végül még egy utolsó kérdés: vannak állandó sürgősségi páciensei?

HL: Az azért ritkán fordul elő, hogy valakinek egymás után többször legyen szüksége sürgősségi ellátásra. De néha azért előfordul. Akinek egyszer már eredményesen segítettem, ráadásul ő is elégedett volt velem, az másodszor már nem keresgél más megoldásokat, rögtön engem hív. És olyan esetek is viszonylag gyakran előfordulnak, amikor az elégedett gazdik azért hívnak fel, hogy nem segítenék-e nekik az egyszerűbb, nem éppen sürgősségi problémáik megoldásában. Amint említettem, a kényszerűség egyébként is szükségessé teszi, hogy a "ráérős időmben", amikor éppen nincs mentős munka, más állatorvosi szolgáltatásokat is nyújtsak, így ezeknek a kéréseknek mindig örömmel teszek eleget.

HM: Köszönjük a beszélgetést, sok sikert kívánunk Önnek az elsősegély-szolgálathoz!

Szerző/Forrás: Háziállat

A Háziállat Magazin saját bejárású, népszerű állatorvosát, dr. Kukla Miklóst mostantól nem csak a Háziállat TV kisfilmjeiben láthatja és hallhatja majd a hasznos és érdekes információkra kiéhezett állattartó nagyközönség. A doktor úr hamarosan szakértőként visszatérő vendége lesz az RTL Klub Kölyök Klub című műsorának, amely minden vasárnap reggel 7 és 9 óra között jelentkezik.

A műsor célja: bemutatni a kiskölyköknek (de természetesen nem csak nekik!), hogy milyen munka folyik egy állatorvosi rendelőben, milyen állatok milyen problémákkal, illetve milyen beavatkozások céljából érkeznek a rendelőbe, és ott mi is történik valójában.

A doktor úr határozottan állítja: nincs mitől félniük sem a gazdiknak, sem kedvenceiknek egy rendelőben, hiszen "az állatorvos is ember", aki mindent elmagyaráz, barátságos és közvetlen. Szereti az állatokat és gazdáikat, és talán ez kellő garancia arra, hogy senkinek nem esik majd bántódása :)

Amire előzetesen számíthat az állatkedvelő néző: Napsugár, a Kölyök Klub 12 éves műsorvezetője meglátogatja a rendelőt és az ott látottak, hallottak alapján interjút készít Miklóssal, aki természetesen megpróbál majd minél közérthetőbben válaszolni a "gyerekszáj" kérdésekre.

Ismeretterjesztő és állatvédelmi feladatot is ellát a műsor: szóba kerül az oltások és az ivartalanítás fontossága, a féreghajtás, a bolhairtás, valamint szó lesz egy befogadott kiskutyáról is...

Minden adás "feldolgoz" egy esetet: a sorozatnyitó műsorban Bindhu, a három hónapos kölyök spániel utolsó kombinált oltását adja be az állatorvos, leolvassa a microchipjét, majd röviden elmereng azon, milyen aranyos is tud lenni egy kiskutya. Lesz még ablaknak ütközött karvaly, tojásrakó ékszerteknős, ajtó elé letett két hónapos kiskutya, akit egy 10 éves kislány fogadott be.

Bemutatásra kerül egy virgonc görénypár, akiknek az ivartalanításáról is szó lesz, egy másik görény oltást kap, lesz tengerimalac, aki - akár akarja, akár nem - fogászati kezelésben részesül, megismerhetünk egy sebes oldalú, rossz körülmények közül kimentett hörcsögöt, valamint egy végelgyengülésben szenvedő, púpos hátú egeret is. Miklós nagy örömére a rendelő-realityben feltűnik majd egyik kedvenc asszisztenCicája, Roncsderby is.

A fenti ízelítőt olvasva szerkesztőségünk számára máris nyilvánvaló, hogy a műsort nem csak hasznosnak, de egyben igen szórakoztatónak is fogja találni minden gazdi és állatszerető néző.

Mikor van műsoron? - Eseménynaptárunkból megtudhatja:
http://www.haziallat.hu/index.php?menu=esemenynaptar

Szerző/Forrás: Háziállat Online

A Háziállat Magazin rendszeres olvasói közül már bizonyára sokaknak feltűnt egy ismerős arc Kepes András népszerű műsorában.

Nincs tévedés: az RTL Klubon hétfő esténként Világfalu - A titokzatos ember címmel jelentkező műsorban valóban kedvelt állatorvosunkat, L. Zsargalt láthatja a néző. Zsargal szülőföldjére, Mongóliába hazalátogatva házigazdaként mutatja be a családjánál vendégeskedő világjáró Kepesnek hazája lakóinak érdekes és magyar szemmel nézve sokszor meghökkentő szokásait. Birkát főz, lovagol, kumiszt iszik, jurtát épít.

A doktor úr Budapesten szerzett állatorvosi diplomát, jelenleg kollégájával, dr. Kukla Miklóssal Érden folytat állatorvosi praxist közösen alapított Kutyavári Rendelőjükben. Annak idején az elsők között "szólt be" a háziállat.hu fórumozóinak, majd vállalta, hogy magazinunk munkájába bekapcsolódva válaszol az olvasók kérdéseire, és természetesen a Háziállat TV indulásakor is számíthattunk segítségére és szakértő közreműködésére. Másodállásban ugyanis ő Klári és számtalan bulldog gazdája.

Zsargal saját bevallása szerint angol bulldog-mániában szenved, kennelének neve is ezt sugallja (To Love Till Craziness!). Diósdon kertészkedik is, már amennyire az állatfalka engedi. Emellett egy szép himalája cicája is van, aki szintén imádja a gazdi bulldogjait, sőt néha - a tömeghipnózis hatására - azt képzeli, hogy ő maga is kutya.

Zsargal - akinek anyakönyvi kivonatán névként egészen más, a magyar szürkeállomány számára reprodukálhatatlan karakterkombináció áll - praxisában is kamatoztatja a mongolok lóismeretét: nemsokára megjelenő videónkon meglepetést tartogat a nézőknek...

Szerző/Forrás: Háziállat Online